Gyulai Hírlap - Finnországi csemegék voltak terítéken a La Spoza kávézóban

A finnországi utazáshoz nem kell kedvcsináló. Nincs olyan európai, akit ne izgatnának az egymásba fonódó tiszta vizű tavak és a bennük fürdő apró szigetek, a nyár véget nem érő nappalai. Észak hűvös-tiszta kékessége, csendes nyugalma, a híres lappföldi ősz, a világszerte ismert gőzfürdő, a fauna és a sokat méltatott építőművészet.

Mindezt persze látni kellene, de ha csak olvasunk is egy rokon népcsoport hazájáról, irodalmáról, művészetéről, egy távoli nép különleges szokásairól, küzdelmes történelmi múltjáról és jelenlegi életmódjáról, az olvasmány élménye már vetekedhet az utazás izgalmával.

Fodor György magyar szakos tanár és finnugor nyelvész mégis kedvet csinált ehhez a hosszú, sokszor fagyos és féléves sötétségbe burkolózó kiruccanáshoz a gyulai La Spoza kávézóban, ahova számos kalandos történeten kívül (szakmai ártalomból) útikönyveket, szótárakat és egyéb izgalmas finn és finn–magyar kiskönyveket is magával hozott, felhívva a figyelmet arra, hogy nemcsak a Finlandiát szeretik kortyolgatni Sibelius zenéjére északi nyelvrokonaink Suomiban, azaz Finnországban, hanem a betűket is falják, finnesítik a világirodalmat.

Fodor György útibeszámolójának legnagyobb érdeme, hogy nem száraz tényeken alapult, nem a látnivalók unalmas narrációval ellátott katalógusa kívánt lenni, hanem elmaradhatatlan útitársa egy Finnországról keveset tudó és (talán) odalátogatni akaró magyar turistának. Élményekkel és új tudással felvértezve távozhatott a La Spoza beszélgetősorozatának legújabb eseményéről az is, aki több-kevesebb tájékozottsággal már rendelkezik a felszabadult, ám a rendkívüli időjárás miatt gyakran kegyetlen finn hétköznapokról. Ezek birtokában új látásmóddal, személyes történetekkel találkozhatott.

Hogy mi alkotta a két részben előadott másfél órás útirajz gerincét, ha nem a hivatalos statisztikai adatok, amelyekkel illik tisztában lenni? Földrajz, néprajz, diónyi nyelvlecke, sporttörténet és művészettörténeti összefoglaló, néhány fejezet a finnországi „intimitásokról” (amely alatt a gondolkodásmódot és a szokásokat kell érteni), a lappokról, nyelvrokonságunkról és – Európa-szerte híres halszeretetünkre gondolva – a finn gasztronómiáról.

A több tíz fényképpel illusztrált, terképrészletekkel magyarázott tájleírás Helszinkitől Inariig, a fővárostól a távoli északig kínált kirándulástippeket. Így elsősorban az előadás gyakorlati használhatósága, praktikus szemlélete érdemel dicséretet.

A hangsúlyozás okával bizonyára sokan tisztában vannak, főként azok, akik már utánanéztek az ország nevezetességeinek, vagy fényképeken gyönyörködtek az organikus finn építmények stílusában vagy az ifjabb márványpalotákban, de arról sehol nem tájékozódhattak, mikor érdemes ruhátlanul hemperegni a hóban, mit csinál szabadidejében a miniszterelnök, milyen különleges belső illemszabályok vannak érvényben a nőket illetően, hogyan ejtik helyesen a kettős ponttal torkosított a-betűt, mennyi vodkát, mennyire durva metálzenét és sípályát visel el a finn ember szervezete.

Az említetteken kívül azért is örülhettünk Fodor György előadásának, mert ismét közelebb hozta hozzánk az ezer tó, a valódi Mikulás és az igazi szauna országát, amelynek kedvelését a magyar őstörténet körúli genetikai viták tompították az elmúlt években.

A finn konyhaművészet azonban így is menthetetlen marad, ellentétben a Nokia telefongyártóval, amely évekkel ezelőtt a finnországi GDP-nek a jelentős hányadát adta, pedig csak egy vidéki gumicsizmaüzemből fejlődött ki. Jó hír, hogy mostanság újfent bontogatja a szárnyait.

Az esten megemlékeztek a gyulai olasz kávézó tulajdonosának a nagyapjáról is, néhai Varga Andrásról, Bandi bácsiról, a művelődési ház korábbi igazgatójáról és a gyulai közművelődési élet egykori motorjáról, aki az esemény napján lett volna 90 éves.

A La Spoza kávézó következő meghívottjai a gyulai születésű Hevesi testvérek, Tamás és Imre lesznek.