kiss lászló
Kiss László
Vihar
A töltés messze van. Árnyék oson a tarlón.
Az erdő szórja csöndjét, sötéten és pazarlón.
Vihar készül, a fák
összébb gubancolódnak.
A hangja a folyó
felől morajlik erre.
Utána éles fény üzen:
egy villám torkolattüze.
Roppan az ág, sörét nyomán a borda.
Felszívódnak a jól ismert nyomok.
Ami egyszer megvolt, nincs többé mása.
Nem látni, hol vezet az itt jártak csapása.
Holott az éjszaka
ragyog, akár az ében.
Ki tudná elbeszélni,
mi járhat a lesek
körül ólálkodó vadak fejében.
(Megjelent az Alföld 2025. februári számában.)
