Május elsejére egy „történelmi” sétát, gyalogtúrát terveztünk be a párommal. A reggeli vonattal átmentünk Nagyszalontára, és a szalontai állomástól irány Geszt – gyalog. Azon az úton mentünk, amelyen Arany János lovas szekérrel járt hétvégeken haza, amikor a geszti kastélyban tanított. De itt járt Tisza István miniszterelnök is: Budapestről vonattal utazott Nagyszalontára, innen pedig hintóval ment haza a geszti kastélyába. Majd pár nap múlva visszafele is megtette ezt az utat.
A szalontai állomáson román határrendész igazoltatott. Érdeklődésére elárultuk, hogy Gesztre fogunk elgyalogolni, Arany János útján. Mire ő tudtunkra adta, hogy ott tilos a határt átlépni. Ennek ellenére mi mégis nekivágtunk az útnak.
A police.hu oldalon ez olvasható: „Magyarország területére Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Horvátország és Románia irányából ellenőrzés nélkül lehet beutazni, illetve ezen országok területére ellenőrzés nélkül lehet Magyarországról kilépni. Ezeken az államhatárszakaszokon a határ bárhol és bármikor átléphető, azonban figyelni kell arra, hogy a KRESZ vagy a magántulajdon sérelme nélkül tegyük ezt”.
Már három órája gyalogoltunk a makadámút száz évnél is öregebb kövein, olyan régi tanyaépületek mellett haladtunk el, amelyeket Arany János és Tisza István is láthatott, amikor feltűnt a mezőgyáni templom. Száz lépésre az államhatár előtt a román határrendészet autója és két határőr állta el utunkat. Hiába idéztem a police.hu-t, hiába hivatkoztam arra, hogy Románia a schengeni egyezmény teljes jogú tagja, a határőr azt közölte, hogy a romániai törvények szerint a határt csak a hivatalos („official” – angolul társalogtunk) határátkelőhelyeken lehet átlépni. Vissza kellett fordulnunk.
Nyilvánvaló, hogy a szalontai parancsnok küldte ki a két határőrt az államhatárhoz, hogy jogellenesen megakadályozza az átjutásunkat. Na ne már, hogy ezek a magyarok úgy járkáljanak itt és azt érezzék, mintha Nagyszalonta még mindig Magyarországon lenne!
