Bimbó Lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
Életem olyan periódusában járok, amikor a hosszú évek alatt befektetett energia kezd megtérülni. Az elmúlt év is ennek jegyében telt, hiszen rengeteg olyan élmény és adomány ért el hozzám, ami egyfajta jutalomként értékelhető.
A 2018-as év első adománya azonban hatalmas ajándék, ám sokan érzik úgy, hogy megdolgoztam érte. Ez év márciusában a GBF világszervezet nemzetközi bajnoki címéért léphetek ringbe. Mindezt hazai pályán tehetem, hiszen hála a szervezőknek, Gyula városában csaphatok össze ellenfelemmel.
Természetesen fel vagyok készülve rá, hogy az internet trolljai alaposan ki fogják vesézni részvételemet a „kisvilágbajnoki” ütközetben. Először még én is elgondolkoztam, hogy egyáltalán elfogadjam-e ezt a hihetetlen lehetőséget. Ekkor Surman Zoltán, a címmérkőzés szervezője és a „bokszkarrierem” elindítója mondott egy mondatot, amely azonnal beköltözött a fülembe.
A korábbi profi világbajnok kérdésemre azt a választ adta: – mert megérdemled.
Igen. Megérdemlem.
Annyi év izzadsága, bevállalt mérkőzése, megsérült testrésze után ez talán a jól megérdemelt jutalmam. Hogy átélhessem azt az élményt, amely csak a pedigrés bajnokoknak jár.
Talán azért kaptam ezt a lehetőséget, mert nem ijedtem meg senkitől, bárki ellen odaálltam, munka és gyermeknevelés mellett készültem a csatákra, és tartottam a szavamat.
Felhúzhatom a kesztyűket egy gála főmérkőzésén, mert szenvedéllyel és megfelelő alázattal szálltam a kötélnégyszögbe minden egyes alkalommal.
Mert számomra nem a győzelem az ajándék, hanem az, hogy végigcsinálhatok egy „világbajnoki” felkészülést, átélhetem a beharangozókat, megmutathatom magam a hivatalos mérlegelésen, és harcba rohanhatok egy címmeccsen. Mert engem az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél!
