a 73 éve szovjet munkatáborba hurcolt Békés megyei deportáltaka emlékeztek
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A megemlékezés idén is szentmisével kezdődött a németvárosi római katolikus templomban, a részvevők ezt követően hajtottak fejet a német deportáltak emlékművénél, az Apor téren, ahol dr. Kovács József mondott beszédet.
Az országgyűlési képviselő a málenkij robot, vagyis a kis munka fogalmát értelmezte. Úgy vélte, a kifejezés azt a hazug, cinikus, képmutató rendszert jellemzi, amit aztán velünk, magyarokkal is megkóstoltattak több mint négy évtizeden át. Azt az arctalan, kegyetlen, felelősséget semmiért sem vállaló struktúrát, amely 1939-ben Hitlerrel még szövetségben rohanta le Lengyelországot, aztán hős antifasisztának hazudta magát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A 73 éve még ismeretlen jelentésű szavakat több Békés megyei település német származású, vagy csak németes hangzású nevet viselő polgára hallotta először, és azóta is tompa csengéssel szól mindkettő a rabszolgamunkára elhurcolt ezrek leszármazottainak fülében, mutatott rá dr. Kovács József. 1944-ben volt olyan Békés megyei település, ahol utcai plakátokon tájékoztatták a német nevű lakosságot arról, hogy az összes 45 évnél fiatalabb férfi és 35 évesnél fiatalabb nő köteles a hatóságok elé járulni. Eleken az eredményesebb megjelenés érdekében egy fedőtörténetet is kitaláltak: cukorjegy-osztás miatt indítottak összeírást. Gyomán a szovjet katonai erők egyszerűen csak bekerítették a községet.
A vörös hadsereg brutalitása semmiben sem különbözött a keletről érkezett elődjeikétől, idézte fel a történteket a képviselő. Az 1945. január 10-én és 11-én bevagonírozott 219 családos férfi és 45 asszony után 352 kisgyermek maradt magára Gyulán. Voltak olyan családok is, amelyekből az anyát és az apát is kiszakították. Ők mindnyájan egy embertelen rendszer hatalomgyakorlásának lettek az áldozatai, egy olyan rendszeré, amelynek célja a megszállt ország lakosságának a megfélemlítése volt, hangsúlyozta Dr. Kovács József, és kiemelte: Magyarország akkor gyengének bizonyult, hogy megvédje polgárait.
Dr. Kovács József
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A képviselő aláhúzta: az, aki hajdani szörnyű tetteit megünnepelhetné, az egykori, dicsőséges Szovjetunió, a föld legerősebb szárazföldi hadseregével rendelkező korábbi szuperhatalom nincs már közöttünk. Politikusainak, katonai vezetőinek egyike-másika azonban nyomorultabb halált halt, mint az általa meggyilkoltak, tönkretettek ezrei. Mi viszont megmaradtunk büszke magyarnak, olyan magyarnak, aki német identitását is büszkén vállalja,
– Sokkal nemesebb, bátrabb tett hazajönni az ércbányákból, és felnevelni a gyermekeket, árvaként felnőve egzisztenciát teremteni, mint országokat meghódítani. Mi most névtelen hősökre emlékezünk, olyan hősökre, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az ország megmaradjon. Tiszteletet jöttünk adni azoknak, akik nem mások legyőzésével, embertársaik könnyeivel övezet diadalúton járnak, hanem rengeteg munkával, lemondással, sokszor szenvedések árán tartották meg családjukat, építették hazájukat. Ők a mi példaképeink – hangoztatta beszédében dr. Kovács József, majd elhelyezte koszorúját az emlékműnél.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Gyula város képviselő-testülete nevében ugyanitt Görgényi Ernő polgármester koszorúzott. Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzata, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Gyulai Implom József Általános Iskola, a málenkij robotosok néhány leszármazottja, az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat, a mezőberényi svábok képviselete és a Békési Német Nemzetiségi Önkormányzat úgyszintén tiszteletét fejezte ki az emlékhelynél. A rendezvény közreműködőjeként Lovas-Tóth Kata a Szovjetunióba deportált gyulai svábok imáját olvasta fel.
A megemlékezés az Apor téri német klubban baráti beszélgetéssel folytatódott, majd délelőtt 11 órára a részvevők átvonultak a Harruckern közoktatási intézmény homlokzatán elhelyezett emléktáblához. Az eseményről egy későbbi tudósításban számolunk be olvasóinknak.
