oláh szabolcs
Fotó: Gyulai Hírlap
Elkerülhetetlenül beérik a porlepte évszak. Halandó szavára süketen peregnek a homokszemek, újra éves hattyúdalukat éneklik az r-betű nélküli hónapok. Ki kell használni, míg éber a nyár. Háton csodálhatjuk holdtalan éjjel, mit teremtett az Úr a negyedik napon. Csillogó bársonyával ránk borul az isteni kupola.
A horizonton ANDROMÉDA PERSZEUSSZAL évődik. Nem esett messze az alma a fájától, a lány anyja, KASSZIOPEIA kacér bája egész évben csábító. Nem csoda, hogy sosem hagyja magára hitvesét KÉPHEUSZ. Frigyükről csak a PEGAZUS és a CSIKÓ vágtája vonja el a figyelmet. A DELFIN fickándozva követi őket a mélykékben. Amott egy ZSIRÁF olvad bele a fényporral szórt palástba.
A NAGY MEDVE az idők végezetéig biztonságban tudhatja csemetéjét. Fia, a KIS MEDVE legszívesebben a SÁRKÁNYT eregetné. Nincs vész, HÉRAKLÉSZ fél szemét a fenevadon tartja. A vérszomjas SAS a RÓKÁRA készül lecsapni, de a hérosz nem hagyja: megcélozza a madarat, és lő. A NYÍL suhanását csak a HATTYÚ kecses röpte nyomja el, hatalmas árnyától megriad a GYÍK. Közben zenélnek a szférák, megpendül Orpheusz LANTJA is.
A NYILAS kentaur is felajzotta fegyverét. Még jó, hogy a PAJZS éppen a két harcos között feszül. Az íjász egyik oldalán a halfarkú BAK bujkál, a másikon a SKORPIÓ kutatja hiába örök ellenségét, Oriont. Bármi történne, a sebesülésekre gyógyírral szolgálhat Aszklépiosz és tekeredő KÍGYÓJA. Utóbbinál Ariadné meglelheti ÉSZAKI KORONÁJÁT.
Hanyatt fekve elénk tárul a szférák festménye, porszemségünk észveszejtő végtelene. Augusztusi meteorok, Szent Lőrinc könnyei, teljesítsétek kívánságainkat!
