Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Koszta Rozó 100 címmel nyílt kiállítás Koszta Rozália műveiből november 28-án a Kohán Képtárban.
A megjelenteket elsőként Durkó Károly, a gyulai önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke köszöntötte. Mint mondta, Koszta Rozó nagyon sokat tett a városért, ahogy sokat tett Kohán György emlékének megőrzéséért is, tíz évig dolgozott azért, hogy létrejöhessen a Kohán Képtár, ahol most az ő képeiből nyílt kiállítás.
Kifejtette: a tárlat képanyaga feleleveníti a festő egész életművét, de természetesen csak merít az egyes korszakokból, hiszen az egészet lehetetlen bemutatni. Láthatók az 1950-es évek realista, mégis expresszív képei, az átmenetek, majd a már kiforrott művek, ahol letisztult színekkel és kontúrokkal mutatja be a gyulai és Békés vármegyei tájat, embereket.
durkó károly
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hozzátette: az anyagot nyolc magángyűjteményből, hét gyulaiból és egy békéscsabaiból válogatták össze.
A tárlatot Árpási Zoltán újságíró nyitotta meg. Felidézte: Koszta Rozó 1993-ban azért nem kaphatott díszpolgári címet, mert diplomáját a Szovjetunióban szerezte. Kései elégtételt 2015-ben kapott, amikor születésének 90. évfordulóján szintén a Kohán Képtárban rendeztek kiállítást a képeiből.
Mint mondta, a művész a Galbácskertben született, mélyszegénységbe, szülei mezőgazdasági cselédek, úgynevezett tanyások voltak, sokszor költöztek, ezért egyszer úgy fogalmazott, „az egész város a miénk volt”.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Koszta Rozó 1949-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, de az első év után a leningrádi művészeti akadémián tanult tovább, így nyilván nagy hatással volt rá a szovjet festészet. Hazatérve azonban kilábalt a szocreál világából, és a realizmus felé fordult, amihez élete végéig hű maradt.
Aláhúzta: műveinek fő jellemzője az egyszerűség, amely a formák határozott körülírásában és a színek keveretlen tisztaságában nyilvánult meg. Kevésbé érdekelte a világ térbelisége, sokkal inkább a síkba terített formák foglalkoztatták. Festészete idővel mind karakteresebbé vált, a formákat gyakran zárta kontúrokkal.
Hozzátette: festői érdeklődése, témáit tekintve, a kezdettől szűkebb környezete, a hétköznapok világa felé fordult, leginkább az emberi alak és arc foglalkoztatta. Szívesen és gyakran ábrázolta szüleit, valamint állított emléket őseinek, gyakran festett tanyákat, gyulai utcarészleteket is, de csak azokat, ahol szüleivel lakott valamikor.
A tárlatot február 15-ig nézhetik meg az érdeklődők.
árpási zoltán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
