bimbó lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
Július 23-án hivatalosan is megnyitják a XXXII. nyári olimpiai játékokat. A világjárvány szabdalta sportélet főnixmadárként ébred fel „álmából” a tokiói küzdelmek során.
A nyári világesemény azonban különleges rendelkezésekkel és szigorú biztonsági intézkedésekkel várja a sportolókat. A külföldi nézők nélkül megrendezett torna egyfajta buborékolimpia lesz, a szervezők mindent megtesznek a sportolók egészségének megőrzése érdekében. A legújabb hírek szerint a sportolóknak alá kell írniuk egy nyilatkozatot, amelyben az áll: tudomásul veszik, hogy egészségügyi kockázatokat és halált is okozó fertőzéssel találkozhatnak a játékokon.
A világ legjobb sportolóit felvonultató mezőny négy-öt évig készült arra, hogy megküzdjön az álmaiért, szembenézzen ellenfeleivel, és legyőzze a centimétereket és a századokat. A versenyzők sokszor egész életüket teszik fel a nagy álom elérésére, lemondásokkal és fájdalmakkal kövezik ki karrierjük útját. Milyen mély elszántság kell, milyen erős tudat szükséges ahhoz, hogy egy-egy sportoló akár az életét is kockára tegye az aranyéremért!
Eszembe jutott egy barátom története. A fiatal küzdősportoló mielőtt hivatalosan is versenyzőnek állt, tiltott verekedéseken kereste kenyerét. A titkos helyszíneken megvívott derbik előtt a srácoknak alá kellett írniuk egy szerződést, amelynek értelmében a vesztesnek semmi joga további pénzösszeget kérni a szervezőktől sérülés vagy akár halál esetén sem. Amikor megkérdeztem a barátomat, miért vállalta a nyíltan életveszélyes küzdelmeket, csak mosolyra húzta a száját és azt mondta: semmi sincs, ami fontosabb, mint a győzelem.
Tudatunk beszűkül, izmaink megfeszülnek, lelkünk csak a versenyre figyel, nincs vírus, nincs betegség és nincs halál, csakis a versengés van. Mindenáron.
