bimbó lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
Élénken emlékszem a 90-es évek mániájára, amikor minden Amerikáról szólt, teljes erővel megérkezett hozzánk a tengerentúl szelleme. Azokban az időkben mindenki Bravo magazint olvasott, divat volt a walkman, és örültünk, ha kindertojást falhattunk. A sportban is érezhető volt a csillagos sávos lobogó úttörése, hiszen „kosaras” kártyákat csereberéltünk, lelkesen meséltük a pankráció elcsípett pillanatait, és ámultunk a nehézsúlyú profiboksz legendás mérkőzésein.
Számunkra azonban ez az időszak nemcsak Michael Jordanről, Undertakerről vagy Mike Tysonról szólt, hanem a fociról. Ebben a fociban persze nem gurul a pöttyös, hanem száll a tojás alakú játékszer. Az amerikai foci még csak a kislábujját dugta át Európába, de az „ugrálósra” másolt VHS kazettákon már szent áhítattal néztük az erők csatáját.
Tizenévesen persze még csak a látványos felszerelések, a brutális ütközések és a hihetetlen elfutások dobogtatták meg a szívünket, ám ahogy felnőttünk, egyre mélyebbre ástuk bele magunkat a sportág részleteibe. Ma pedig már készen állunk, hogy a Viharsarokba is becsempésszük a focit, na nem a kereket, az már régen itt van.
Egy megyei csapat formálódik a kezeink között, ám mi a megszokottól kicsit eltérően állunk a dologhoz. Számunkra ugyanis a kick off kirúgást jelent, a tackle szerelést, a timeout pedig időkérést, a touchdown-t viszont nem bántottuk, az megmaradt eredetiben. Azt is eldöntöttük, hogy a csapat nevét sem angolosítjuk, így lettünk Viharsarki Vitézek. Gyulán is itt van Amerika!
