Szabó László
AZ ASSZONY
- Az asszony, aki szeretett engem,
- az anyám volt. Most fönn él a Mennyben.
- Ám némely nyáralkonyon a függöny, ha lebben,
- a keskeny ablakrésen át a langymelegben
- Ő simítja hűvösre arcom.
- És eljön olykor, ha nem alszom
- el, ha fájok, ha lázálmok
- gyötörnek, magány, netán „egzitálok”.
- És van, hogy csak úgy a fotelemben ül
- (ok nélkül), s van, hogy a szívemen belül.
