szabó lászló
Fotó: Gyulai Hírlap
- Szabó László
- A Sörpincében Gyulán
- Az étterem teraszán ültem jóllakottan,
- a szökőkút épp nem szökellt,
- s az éhezőkre nem gondoltam akkor ottan,
- boldog és szabad...
- A tér túlfeléről lágy, méla bluest
- kántált a szél, s a tányéron
- maradt, falatnyi húst
- egy hajléktalan, s néhány darázs...
- És míg a söröm kortyolván elmerengtem,
- a pincér elhessentette mind,
- Gyulán, a címsorban nevezett étteremben,
- kétezer-tizenöt nyarán.
