Szabó László
BÚCSÚVERS MARINAK
Friss cihát húztam aznap. Vártalak sokat:
az ötös vágányra végül beállt az est.
Apróléklevest és soványka húsokat
osztottál meg velem, s a kenyér durcáját . . .
(Nem, azt csak képzelem, ahogyan roppan az
aranysárga héj édes ajkaid között.)
Aztán keskeny ágyamba mellém költözött
a szerelem, s míg lázas számmal kutattam
asszony-titkaid, már a szívemre orvul
– még mondtam is neked – az elmúlás lassan
rácsendesült.
A két nap gyorsan elrepült,
és a vonatablak poros üvegén át
csúsztak szét utolszor évődő ujjaink.
