Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Békésen ültünk Alajos gróffal a cukrászda egyik asztalánál, és ettünk, mígnem fel nem tűnt felettünk egy büdös légy, amelynek díszpéldányát én megpróbáltam elcsapni. Ekkor pillantottam meg a sok kitömött vadállatot a falakon, amelyek annyira borzalmasnak tűntek a sötétben, hogy az ijedelemtől szinte megfulladtam, de az biztos, hogy a kiskanalat kiejtettem a kezemből.
Amikor eljutott hozzám a híre annak – kezdte mesélni Alajos –, hogy a gyulai vadasparkot újjászervezik, s olybá szépítik, hogy az európai nagy állatkertek bármelyikével felveheti majd a versenyt, felhagytam cgy időre a festmények gyűjtögetésével, és állatfogással kezdtem foglalkozni. Épp a városszéki erdőkben leskelődtem, amikor futárt küldtek hozzám avval, hogy tőlem csaknem kétórányi járásra, a Körös partján több farkas is tanyázik a víz menti nádasokban, majd közölték azt is, hogy pár földművest már felökleltek a bestiák. A szerencsétlenek épp az épülő templom számára nézegettek arrafelé faanyagot.
A tragédia annyira meghökkentett, hogy eldöntöttem, elrohanok oda egy-két példányért, utólagos kitömés céljából. Ámbár azt, hogy eleven farkassal is össze fogok ott találkozni, álmodni sem mertem.
Miután megérkeztem, felütöttem a sátramat, megebédeltem, és nekiláttam elszürcsölgetni egy kávét is. Ekkor vettem észre Wenckheim Bélát felém rohanni. Azonnal puskát ragadtam, sejtettem, fontos közölnivalója van. Volt is, ugyanis kiszúrt a közelünkben egy eszegető toportyánt, és arra sarkallt, közelítsük meg. Csúszni-mászni kezdtünk ezért óvatosan a hang irányába, de nemsokára, amiként vigyázatlan lépésem folytán megreccsent egy ág a lábam alatt, meghallottuk a morgó fújását is. Majomügyességgel szöktünk ekkor hátra egy fedezetet nyújtó hatalmas fa mögé, s át is karoltuk, hogy amennyiben támadna, felmászhassunk rá.
Jó ideig tartott ez a feszült helyzet, míg végre megnyugodott az óriás. A biztonság kedvéért én a puskámat a fújás irányába szegeztem, jóllehet az áthatolhatatlan sűrű miatt nem láttam, egészen pontosan merre is tartózkodik ellenfelünk. Arra gondoltam, jobb lenne, ha közelebbről is megnézném, de amikor odajutottam, hogy már csak egy-két lépés választott el tőle, megint észrevett, ám most már felém is tört védekezésből. Acélburkolatú golyóm, hála istennek, gyorsabb volt viszont nála, s szépen átjárja a homlokát, mielőtt még súlyos testével maga alá temethetett volna.
A puska dörrenése után egy-két percig még riogtak a környék lakói, a kacsák meg a fácánok, de aztán már csak az agonizáló ordas vergődésének zaja törte meg a csendet.
Alajos csüggedten állt fel emlékeiből, hogy a következőket jegyezze be a vendégkönyvbe:
Ámen!
