Gyulai Hírlap - Különleges szekkókra bukkantak a Százéves cukrászda felújítása során

Csanda Jenő azonnal kijavít engem, nem freskót, hanem szekkót találtak a két egymás melletti emeleti szobában. Látja hozzá nem értésemet, ezért el is magyarázza nekem, hogy mi a különbség a két festészeti technika között. A lényegi különbség, amit azonnal megértek, s minden más laikus is, hogy a szekkó száraz festészeti technika. Amikor a mester szekkót festett, akkor száraz vakolaton dolgozott. Tulajdonképpen így dolgozik a szobafestő is. Az a mester, aki freskót „pingált”, friss, nedves vakolaton dolgozott.

Nem árt a lábunk elé nézni, festékes vödrök, meszes pitlik, ecsetek, pigmenttartó tégelyek sorakoznak a padlón. Hoppá, egy hosszabbító is van mellmagasságban a két egymásba nyíló helyiség között. Szerencsére nem vertem le semmit, az állványról sem zuhantak sem alá, sem ránk tárgyak. Egy biztos, az izgalom ellenére sokkal jobban kell figyelni, ez mégiscsak egy építkezési terület. Visszaveszünk a lendületből, ahogyan a bámulatból is, pontosan kijelöljük minden lépésünk helyét, mielőtt tényleg valami nagyobb bajt csinálnánk.

Csanda Jenő először a belső, kisebb helyiségben feltárt mennyezeti freskót, akarom mondani, szekkót mutatja meg. Véleménye szerint az 1800-as évek közepén készülhetett a klasszicista falfestmény. Az idő, a folyamatos átalakítások, javítások, vakolások és festések nem sokat hagytak meg a díszítő műalkotásból, abból a csodából, ami a megrendelő szeme elé tárulhatott, amikor a szekkó elkészült.   

A freskóval ellentétben, az egyszerűbb technikai megoldásai miatt, a szekkó az időnek sokkal kitettebb, jelentősen sérülékenyebb felületet képez a vakolaton. A Százéves (Reinhardt) cukrászdában fellelt alkotás is, a hordozó felület sérülése, gyengesége miatt voltaképpen és javarészt szétmált, eltűnt az időben.

A megmaradt szekkórészleteket centiről centire tárják fel Csanda Jenő vezetésével. Milliméterenként próbálják meg a korábbi kemény, gipszes javítások eltávolítani, levésni a falakról, hogy egyre több részlet táruljon fel a mintegy 200 éve felfestett ornamentikából.

Az Erkel téren található épület Gyula város egyik legrégebbi emeletes polgárháza. Az írott krónikák szerint az 1801-es tűzvészt követően építette a helyhatóság. A feljegyzések szerint már az 1800-as években is cukrászda működött az épületben. A klasszicista-biedermeier cukrászda földszinti helyiségeinek reprezentatív díszítőfestése ma is megcsodálható.

A cukrászda emeleti részén megtalált szekkó valamivel később keletkezett, mint az Almásy-kastélyban feltárt, s amit szintén Csanda Jenő és munkatársai állították helyre. A kastélyban látható felfestésekkel ellentétben itt már nem a barokk, hanem a klasszicista kifestés stílusjegyei az erőteljesebbek. A cukrászda szekkójának értékét és különlegességét ez a stílusbeli különbözőség is megnöveli. 

A hozzáértő azt is látja a feltárás során, amit mi, laikusok elképzelni is nehezen tudunk. Csanda Jenő, miközben mutatja nekünk a feltárt apró részleteket, úgy beszél erről a szekkóról, mintha az a maga valójában itt pompázna a szemünk előtt a falakon.

A szakember szerint nagyon szép belső enteriőr lehetett itt egykoron. A szekkó színei erőteljesek voltak. A centrális részen pasztellszínek, mint például a mentazöld jellemezték az alkotást, amit erős kadmiumvörös keretezés fogott össze. A feltárás során előkerült apró részletekből próbálják meg rekonstruálni a teljes mennyezeti és oldalfali festményeket.

Szerették régen a harsány színeket. A falfestmények jellemzően mintakönyvek alapján készültek. A mestereknek saját mintakönyvük volt, ebből választott a megrendelő mecénás, nyilván a saját ízlése szerint, de a meglévő belső és külső környezet, annak szándékolt kontrasztja is befolyásolta a véglegesen elkészült művet.

A babérlevél egyértelműen felismerhető részlet az előkerült szekkóban. Figurális részletek sajnos nem maradtak épen, ornamentális díszítőelemek ecsetvonásait fedezhetjük még fel. A szakavatott szem a nagyobb helyiség egyik oldalfalán hidat, folyót, vízpartot, lankás tájat és épületeket is belelát a kompozícióba. Jól kivehető oszloprészleteket viszont találtak a nagyobb helyiségben.

Csanda Jenő az eddig feltárt aláfestés-maradványok alapján azt feltételezi, hogy egy nagyon dús kompozíciójú felület lehetett egykoron mindkét helyiségben. Az alkotó vélhetően egy jó kezű, de nem jegyzett, anonim mester lehetett. A munkájának minden bizonnyal ára volt. Nem volt olcsó mulatság egy ilyen komplex falfestmény, nagyon kevesen engedhették meg maguknak ezt a luxust. A mester keze alá többen is dolgoztak, több hónap alatt készülhetett el a végső falfestmény.

Csanda Jenő szerint szépen visszaállítható lesz a szekkó. Az eredetileg ábrázolt állapot elérése lenne a cél, ahol ez nem lehetséges, ott a feltárt motívumokból, a megmaradt részletekből rekonstruálják a teljes egészet. Nyilván azt nem fogjuk látni a falakon, amit az egykori megrendelő, de hangulatában és hatásában visszaidézik az eredeti állapotot. 

Mészfestéket és speciális pigmenteket használnak a visszafestésnél. A szekkó helyreállításán három szakember dolgozik Gyulán.