Gyulai Hírlap - Ifjú versírókat és versmegzenésítőket díjaztak

Mindazokat, akik fontosnak tartották, hogy jelen legyenek a városunkhoz ezer szállal kötődő Simonyi Imréről elnevezett tizenkilencedik emlékverseny megnyitóján, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a vetélkedő egyik életre hívója, Petróczki Zoltán köszöntötte.

A Karácsonyi János katolikus iskola korábbi intézményvezetője megnyitóbeszédében arra a kérdésre adott választ, „mi végre” a költőhöz fűződő kultusz, hisz életében igen kevés tiszteletben volt része. Mint mondta, minden közösség történetében vannak olyan egyéniségek, akik igazodási pontnak tekinthetők. Simonyi Imre ilyen volt. Öntörvényű, magányos, a világi hatalmakkal folytonosan ellenkező. Sanyarú sors jutott neki osztályrészül. Gyulára hatévesen került az édesanyjával a Trianonban Romániához csatolt Simonyifalváról.

Életpályájának felidézésében Petróczki Zoltán megemlítette, számára az újságírás formálta ki azt a nyelvi erőt, stílust, amely meghatározója lett verseinek is. Szigorú színikritikusa volt a helyi lapnak, nem fukarkodott a kemény véleménnyel, ahogyan a dicsérettel sem. Hírlapi cikkeit mindig egy-egy vers színesítette.

Költőként viszont későn érő volt, mutatott rá Petróczki Zoltán. Első kötete, a Tisztességes írás 1956 decemberében készült el a gyulai nyomdában, de szerzője forradalmi szereplése miatt terjesztését megtiltották. A kiteljesedést az 1960-as évek hozták meg számára, felszínen maradni viszont csak a Gyuláról Budapestre elszármazott értelmiségiek segítségével tudott. A városban ő volt az egyszemélyes ellenzék, aki nyíltan vallotta és vállalta a rendszerrel szembeni ellenállását. Független ember volt. Várta a kommunisták bukását, majd amikor úgy tűnt, hogy ez megvalósult, a formálódó új rendszerben is csalódott.

A versíró pályázat nyerteseinek ezt követően nyújtották át a díjakat. Az általános iskolások közül első helyen a kétegyházi Márki Sándor Általános Iskola tanulója, Gábriel Gréta végzett, második Dézsi Bettina lett, harmadik Bakó Dominik. Mindketten a Karácsonyi János iskola diákjai. A gimnazisták közül Kónya Zsuzsanna (Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium) költeményét találta a legjobbnak a pályázatokat értékelő pedagógus, Lovas-Tóth Kata. A második legjobb Nagy Balázs (Andrássy Gyula Gimnázium, Békéscsaba) lett, a harmadik helyet Bozó Zsuzsanna (Erkel Ferenc gimnázium, Gyula) szerezte meg versével.

A versmegzenésítő pályázatra egyetlen páros nevezett be, így mind Zsoldos Kata, mind Üveges László díjazott lett. A Szegedi Radnóti Kísérleti Gimnázium tanulói négykezes zongorakísérettel énekelték el Simonyi Imre A világba belemegyek című versét, amelynek hangzását, dallamvilágát Szabóné Pfaff Éva, a Karácsonyi János Katolikus Gimnázium tanára dicsérte meg.

A Gyulai Művészklub Ady-estjének első előadójaként Dávid Péter a kávéházak és az irodalom kapcsolatáról, a nyugatosokról és a 20. század fordulóján kibontakozott új nemzedékről beszélt. A hallgatóság megtudhatta, miért láthatjuk a legtöbb fotón Adyt valamelyik kávéházi asztalra bukva, s azt is, hogy az éjjel-nappal nyitva tartó közösségi terekben nem csak újságot olvastak és ittak a bejárók, főként a költők, az írók és az újságírók, hanem ettek is, például egy kis „irodalmit”, sőt néhányan közülük még ott is aludtak, szinte laktak. Emellett demokratikus intézményként működtek ezek a helyszínek, hisz szeparéikban együtt borozott és cserélt információt a falusi származású poéta, a nagyvárosi tollforgató és az arisztokrata mentor.

Fodor György ezúttal kórdokumentumokkal döbbentette meg a jelenlévőket, akik hol arra csodálkozhattak rá, mennyi szeszt és dohányt el nem tudott Ady naponta fogyasztani, hol meg azon, hogy ehhez képest milyen szép kort élt meg. A költőt többféle betegség is kínozta. Már csecsemőként kérdéseket vetett fel a környezetében azzal, hogy hat ujjal született. Később ezért hitte magát táltosnak. Ezt tetőzte be a kártyaszenvedélyével és a korai alkoholizmusával. Utóbbi már tizenéves korában úrrá lett rajta. Aztán a morfium és az ópium is „megérintette”, mondta Fodor György. Hozzátette: mégis az egoizmus volt a legnagyobb betegsége.

Neuraszténiáját, amely szélsőséges kedélyállapot formájában gyötörte, csak fokozta a krónikus asztma, a mániákus depresszió, a tachycardia, a máj- és szívnagyobbodás, no meg a tüdőtágulat. A fogazata is borzalmas volt, be is perelte az orvosát, 1902-ben pedig egy nagyváradi táncosnőtől a szifiliszt is elkapta. 1918-ban egy kisebb agyvérzésen is átesett, majd a spanyolnátha is ráragadt. Halálát végül tüdővérzést okozta.

A rendkívüli magyaróra előadóit szavalatokkal, rendezéssel és zenéléssel Nagy-Laczkó Balázs, Baranyai Tamás, Berndt Richárd, Varga Zoltán, Szabó Viktória, Németh Ákos és a Kóra-trió, vagyis Kóra Katalin Bianka, Galambos Krisztián és Medve Dániel segítette ki.