Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az ünnepségen Kozma György, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke mondott beszédet román és magyar nyelven, amelyben hangsúlyozta: méltó Pomutz György arra, hogy szobra álljon városunkban a róla elnevezett téren, és hogy ez a kiváló személyiség méltó példakép lehet a fiatalság számára is. A rövid imát követően az összegyűltek elhelyezték koszorúikat és virágaikat a szobornál.
Jelen voltak az sokak mellett ortodox egyház képviselői, a magyarországi románok képviselői, a 19. századi Pomutz család leszármazottai és Gyula város képviseletében Kónya István alpolgármester.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Pomutz téri ünnepséget egy könyvbemutató is kiegészítette, hiszen Hermann Sándornak az ünnepeltről szóló, Értől az óceánig című műve felkeltette a szervezők érdeklődését. A Nicolae Bălcescu román gimnázium kupolás terme adott helyet a Mogyoróssy János Városi Könyvtár és a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület által szervezett rendezvénynek, amelyen még pótszékekre is szükség volt az érdeklődők magas száma miatt.
Az írót kérdező Dávid Péter arra volt kíváncsi, milyen kutatások előzték meg a könyv megírását, milyen pályát futott be külföldön Pomutz György, és hogy hogyan tudott megmaradni gyulainak, románnak vagy magyarnak azokban a zivataros időkben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hermann Sándor elmondta, hogy milyen forrásokat olvasott az Értől az óceánig megírásához hozzátéve, hogy külföldi kapcsolatait is felhasználta a könyvhöz. A jó humorral megírt, olvasmányos könyv írója arra is reflektált, hogy milyen nehézségekbe ütközött a kutatások során. Keveset tudott meg például arról a zeneiskoláról, amit Pomutz hozott létre Szentpéterváron – jóllehet ő maga botfülű volt –, de hasonló nehézségekkel kellett megküzdenie a tábornok párizsi házasságkötésével kapcsolatban (ez utóbbi nyilvánvalóan csupán pletyka lehetett). Hermann Sándor élvezetesen, történetekkel, legendákkal, szóbeszédekkel tarkítva mesélte el Pomutz pályafutását: hogyan lett a gyulai román fiúból ingatlanügyekkel foglalkozó ügyvéd, a szabadságharc alatt Komárom várában százados, miként élte egyszerű életét a magyarok alakította New Buda kolóniában, ami rövid fennállása alatt leginkább azt bizonyította, hogy mennyire más-más érdekek vezették az emigráció tagjait az Újvilágban. Azután Pomutz a polgárháború északi katonaságának megbecsült tisztje lett, majd újra ingatlanügyekkel foglalkozó ügyvéd, később az Amerikai Egyesült Államok szentpétervári konzulja, és ilyen minőségében részt vett Alaszka megvásárlásában.
A kérdésre, hogy Pomutz György miért nem tért haza, mint sokan mások (például Klapka György is, aki alatt Pomutz is szolgált a szabadságharcban), Hermann Sándor elmondta, hogy volt ilyen terve a még fiatal, de már Amerikában gyökeret eresztett jogásznak, akit más felé vontak érdekeltségei, és aki talán még akkor sem engedett a negyvennyolcból.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Bepillantást kaphattak a jelenlévők a jogász, katona és diplomata nőügyeibe is, Pomutzot Laborfalvi Rózával, Jókai Mór későbbi feleségével is összehozta a pletyka. Ugyanis jókiállású férfi volt. Még Gyulán az egyik cselédlánnyal alakított ki bizalmas viszonyt, akiről szülei erős ráhatására le kellett mondania, később a pesti színésznők öltözői körül lehetett megtalálni őt. New Buda kolónián együtt élt egy barátja volt feleségével, de a leggyengédebb szálak mégis ahhoz az orosz Anna hercegnőhöz fűzték, akivel élete utolsó éveit együtt töltötte házasság nélküli szép szerelemben. Hogy mennyire értett a nők nyelvén Pomutz György, azt jól mutatja, hogy még Sofja Petrovnával, az amerikai nagykövetség „házisárkányával” is remekül kijött.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A legizgalmasabb kérdés Pomutz Györggyel kapcsolatban talán az, hogy hogyan tudott ő gyulai, román vagy magyar maradni Amerikában vagy Oroszországban. Erre Hermann Sándor azzal a mondattal válaszolt, ami sajnos kimaradt a könyvből, mert már csak a megjelenés után sikerült megtalálnia: Pomutz vére román volt, a szíve magyar, a lelke a szabadságé, a teste pedig az orosz földé. Akárhogyan is, az az amerikai farmer, aki a Thompson folyóban is a Köröst látja, az iowai pusztában pedig az alföldi tájat, aki egy lebontandó oroszországi jobbágyház küszöbében felfedezi véli az otthoni küszöböt, és élete végéig őrzi azt a fadarabot, mert bár „nem az, de olyan”, az biztosan gyulai tudott maradni egész életében.
A beszélgetés végén Dávid Péter mindenki figyelmébe ajánlotta a kedves humorral megírt, hatalmas műveltséganyaggal dolgozó, nemcsak Pomutz György életét, de a korszakot is bemutató, remek könyvet.
