KISS LÁSZLÓ
Csillagok
Akkor már hetek óta nem gyújtottak lámpást odahaza. A közvilágítás sem üzemelt. Csak a csillagok fénye parázslott az égbolton.
Hűvösek voltak az esték, és mennydörgés hangját hozta a kora őszi szél.
Egyre közeledett a front.
A következő napokban kijárási tilalmat rendeltek el. Fütyültek rá. Az este újból a kocsmában találta őket. Ültek a homályban, szótlanul poharaztak, hallgatták az ismétlődő dübörgést. A sarokban a petróleumlámpa koszos fénye pislogott.
Éjfélkor elindultak haza a néptelen utcán. A kereszteződésnél búcsúztak el egymástól. Amikor kezet ráztak, a hirdetőoszlop takarásából előlépett egy férfi. Hullócsillag szaladt végig az üres égbolton, a becsapódást dörrenés követte. A közelben, de a határ túlsó oldalán folytak a harcok. Egy pillanatra látható lett, hogy a férfi oldalra fésült hajat visel, az arca csontos. Széthajtotta a ballonkabátját, és a mellényzsebébe nyúlt. Egy dobozt halászott elő belőle. Tanácstalanságukat látva megpöckölte az alját.
Gyanakvón körbepillantottak. Csak azután fogadták el a feléjük nyújtott cigarettát. De nem gyújtottak rá.
Akkor a férfi megszólalt. Tagoltan, érthetően beszélt. Kellemetlen szagú volt a lehelete.
- Menjenek haza végre, jóemberek.
Ők azonban nem mozdultak. Földbe gyökerezett lábbal nézték, ahogy a ballonkabátos árnynak nyoma vész.
Még sokáig álltak ott. Aztán behúzódtak a templomot övező sövénybokrok mögé. Sárga fényű villámok cikáztak a horizonton. Morajlott a határ. A gyufa fellobbanó fényénél szemük elé emelték a cigarettákat. Kartontokos, karcsú darabok voltak. A szipkán cirill betűs felirattal.
Összenéztek.
Reszketett a kezük, ahogy a szájukba dugták a szálakat. Fölizzott a parázs.
Ezután tértek haza.
Csillagok szikráztak a fekete égbolton.
Virradat után nem sokkal kopogásra ébredtek. De nem vendégek érkeztek. Lovak patái voltak. Fergeteges tempóban egy kozák hadtest vágtatott át a városon.
