pomázi ferenc
Fotó: Gyulai Hírlap
Városunkat sok idős fa díszíti. Megőrzésük magunk, gyerekeink és unokáink miatt is fontos.
Az öreg fák beszélnek az elmúlt évszázadokról, évtizedekről. Ha az életük befejeződik, és kivágják őket, évgyűrűik megmutatják, hány évesek, és azt is elmesélik, milyen időjárás uralkodott anno. Egy-egy alkalommal háborús aknaszilánkok is előkerültek a láncfűrész fogai alól, a vérzivataros évekre emlékeztetve.
Van egy mondásunk, miszerint a diófát az unokáinknak ültetjük, mert az későn fordul termőre. Nos, ez minden fával így kell, hogy legyen, mert minden faültetés értékteremtés, mindenkor.
Elődeink számos fát ültettek, főleg Göndöcs Benedek munkásságának köszönhetően. A Göndöcs-kertben, a Csigakertben, a kastélykertben (a mai fürdő parkjában, a csónakázótó területén), a polgármesteri hivatal udvarában és még számos helyen több száz éves fák tanúskodnak elődeink természetszeretetéről.
Sajnos, az idős fák napjainkban igen sok veszélynek vannak kitéve a civilizációs ártalmak miatt. Ezek közé tartoznak a felesleges sózások, a levegőszennyezés, és azok a beruházások, amelyeknél nem szempont a biológiai értékek megkímélése.
Gondoljunk csak bele: évtizedekkel ezelőtt nem sóztuk ész nélkül a járdákat, utakat, mégis elértük úti céljainkat, igaz, lassabban.
A parkok, utcák és egyéb közterületek küllemét döntően meghatározza egy-egy famatuzsálem. Védelmük kötelességünk, de lelkiismeretünknek is ezt kell diktálnia.
Rajtunk múlik, hogy meddig lesz a Béke sugárúton öreg gesztenyesor. Az általunk megvédett fák minket fognak dicsérni a felnövekvő nemzedékeknek.
