Ahogy mondani szokták, mindenki kénytelen viselni a maga keresztjét. Azt gondolom, hogy vannak olyanok, akik több terhet is kaptak a nyakukba. Az én esetemben a pluszteher, amit magamra vettem, az online könyvkereskedésekkel vívott ádáz küzdelem.
A könyvgyűjtögetési ösztönöm a járvány idején sem hagyott alább. A kialakult helyzet miatt én is a négy fal között dolgozom, és a home office-omba naponta legalább tíz online könyvkereskedés „csönget be”, hogy eladja nekem az akciósnál is akciósabb portékáját. Én pedig, élve a helyzettel, földöntúli mosollyal rakosgatom virtuális kosárkámba a könyveket. Mindennap több kiskocsit töltök meg az élmények kelléktáraival, ám amint befejezem az online vadászatomat, meglátom a polcomon az olvasásra váró kötetek sorát. A könyvekkel folytatott Don Quijote-szerű csatározást az is tetézi, hogy ismét jelentkeztem a helyi bibliotéka Nagy Olvasási Kihívására.
Szóval, látva az olvasásra váró köteteket a polcomon, szépen lassan visszapakolok mindent a virtuális könyvespolcra, és egy mozdulattal törlöm a kiadó üzenetét. Ám egy órával később ismét elölről kezdődik minden, ezért aztán gyakran csenget nálam a postás, hogy átnyújtsa a könyvekkel teleaggatott keresztem újabb darabjait.