Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Fenséges a tél, gyönyörű a nyár, de a legszebb, amikor tavaszi álmok kelnek életre a lombhullató őszi fák alatt. Például amikor Béla gróf egyik leszármazottja megérkezik a cukrászdába, ahol Dénes gróf ükunokája azzal fogadja, azért hívta ide, hogy elmondjon neki egy valódi mesét. Béla ezek után el is mondta a mesét Dénesnek. Ezzel kezdte: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges gyulai leány. Itt nőtt fel az ősi kastélyban, amelyet még tán a Harruckernek által ültetett tölgyek, gesztenyék árnyékolnak. Büszke családfája régi korba nyúlik, levelein a már említett osztrák bárók, és a még nem említett Wenckheimek, Almásyak, és a magyar történelem több híres személyisége pompázik.
Történetét Béla ezek után nagy beleéléssel bontakoztatta ki, azt várta, hogy Dénest megrázza az eset. A lány, mondta szép lassan, mély, öblös hangon, északról, ősrégi nemes családból származott. Tünemény volt a maga nemében, derékig érő szőke hajjal, vékony derékkal, égszínkék szemekkel. Bár szerény anyagi viszonyok közt élt a cselédszárnyban, dúsgazdag nagyanyja időnként megsegítette egy-két garassal, így az ifjú hölgy mindenben lépést tarthatott a vidéki arisztokrata nőkkel: neki is lehetett selyemcipellője s csipkelegyezője. A látvány tehát megvolt, ebédre viszont puliszkát evett hagymával, majd jéghideg szobába tért nyugovóra.
Mígnem a mamának fel nem tűnt, hogy a kisasszony arcocskája egyre beesettebb. Gyorsan összekapta magát, és meglátogatta Gyulán, ahol egészen váratlanul nyitott be hozzá, s egészen váratlanul el is csodálkozott. Hisz mit látott? A leányzót látta, aki épp jeget tört egy mosdótálban a szibériai hőmérsékletű szobában. Fürödni készült. Azonnal megsajnálta, s nyomban ki is javította a neki szánt havi segélyt.
Köszönöm, Béla, hogy felidézted ezt nekem, jegyezte meg Dénes, aki ükunokája volt annak a Dénesnek, aki kortársa volt a lánynak. Sosem gondoltam volna, hogy a nők ennyire felszínesek. Majd beírta a következőket a vendégkönyvbe:
„Mintha az ősök láttak volna vendégül, oly megilletődve lehet itt mulatni. S ez az igazi!”.
