Több pikáns történettel is megismerkedhettek idén mindazok, akik úgy gondolták, valamelyik gyulai kiállítóhelyen ünneplik meg a Bálint-napot. A beavatás a főurak hálószobatitkaira éppúgy kiterjedt, mint a középrétegnek tekinthető polgárság etikettszerű szerelmi életére. A Gyulai Hírlap munkatársai az Erkel Ferenc Emlékházban kezdték meg csütörtökön a Valentin-túrát, ahol Liszt és Chopin egy-egy zongoradarabját kellett felismerniük, majd két előadást is meghallgathattak a zeneszerzők magánéletéről.
A gyulai várban főként a középkorba kalauzolták el a látogatókat, többek között az erényövek korszakába, a kastélyban az arisztokrácia titkos élete került terítékre, míg a Ladics-házban a lakásmúzeum egykori lakóinak párkapcsolati szokásairól beszélt a tárlatvezető. A rendezvénysorozat végén a Kohán Képtár is megnyitotta kapuit Bálint és Ámor nyílvesszői előtt. Itt a József Dezső Alkotókör szervezett kreatív délutánt, amelynek alkalomhoz illően a Szerelem a képeken címet adta.
A hajdani gyulai művésztelepesek festményeinek társaságában így nem csak a régmúlton lehetett elmélázni a városi galériában. A csoport tagjai ugyanis a Bálint-naphoz kapcsolódó igaz történetekkel, ismert szentképekről mintázott kirakós játékkal és kézzel varrott szívecskékkel, tűpárnákkal készült, sőt útmutatásukkal még agyagozni is lehetett. Kár, hogy a csőröge- és a fánksütés műtárgyvédelmi okok miatt elmaradt, a hangulat ugyanis megkövetelte volna.
Béres Ildikó foglalkozásvezető kérdésünkre fontosnak tartotta megjegyezni, eredetét illetően a Valentin-nap sokkal régebbi, mint az itáliai szent, akinek a nevét viseli. Mint mondta, az ókori római birodalomban több vallásos ünnepet is tartottak február 14-e környékén, ezek egy része a termékenységgel és az ideális partner kiválasztásával hozható összefüggésbe. Sőt már akkor szokásban volt, hogy a férjek virágot ajándékoztak ilyenkor a feleségüknek.
Interjúalanyunk tisztázta azt is, mennyire tévhit, hogy az újkori Bálint-nap amerikai tradíció. Az igazság az, hogy az angol kivándorlók vitték magukkal az Amerikai Egyesült Államokba, hogy aztán a második világháború alatt visszahozzák Európába. Hivatalosan 1950-ben vezették be ünnepként Németországban.