Bimbó LAjos
Fotó: Gyulai Hírlap
Tündérmesék már pedig léteznek. Én sem hittem bennük, pedig számtalan történetet olvastam vagy hallottam a saját fülemmel.
Kitörölhetetlen emlék a cigány származásúként diplomázó, világbajnoki címet nyerő, majd birodalmat építő Surman Zoltán története, vagy a semmiből „térképóriássá” növő Göndöcs Péter életútja. Természetesen a Rocky-filmek varázslatáról vagy a Cinderella Man felemelő sztorijáról sem feledkezhetünk meg.
Mindeddig azt hittem, hogy az efféle tündérmesék csak a sportban történhetnek meg velem. Szegénysorból kilábalva, több nagy mérkőzést vagy csatát megvívva, a sportban már találkoztam a varázslatos pillanatokkal.
Három hete azonban betoppant életembe a nagy szerelem, a rózsaszín köd leszállt, mi pedig azóta forró lázban élünk együtt. Azaz, nem élünk együtt, hiszen Judit Budapesten él, én Gyulát választottam fővárosomnak, mégis néha Debrecenben találkozunk újra. Az egy kattintásból érkező boldogság éppen ezért is varázslatos, és éppen ezért nehéz. Amikor azonban újra a karjaimban tarthatom menyasszonyomat, minden addigi aggódás és kínszenvedéssel teli várakozás megszűnik. Csak a most, a pillanat és a szenvedély van. A pillanatok azonban percekké nőnek, a percek pedig órákká dagadnak, nekünk pedig lassan lejár az időnk.
Félünk a reggeltől, mert tudjuk, hogy mindenki másfelé veszi az útját. Félünk a reggeltől, mert tudjuk, hogy este megint nem vár minket otthon a másik. Félünk a reggeltől, amely kérlelhetetlenül elveszi tőlünk a boldogság perceit. Jön az elválás, a hiányzol és a nélküled érzése.
Félünk a reggeltől!
