mocsár-Pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
…s végül én lettem az indulatos ember, aki fenyegetőzik. Tényleg normális dolog az, hogy az ember édesanyját nyilvánosság előtt lopással vádolják meg? K. Márta ezt tette egy Facebook-bejegyzésben.
Kedves K. Márta! Az nem, nem az „Interpol”, hanem az egyik (a kép bal szélén az ablakban) az én édesanyám, aki egyik szemére látáscsökkent, s ezért ritkán hagyja el a lakását. Két szórakozása van szegénynek, az egyik az, hogy az ablakában ül, s nézi (már amennyire látja), hogy mi történik odakint. Ha jól értem, ön meggyanúsította édesanyámat azzal, hogy folyamatosan elviszi a szegényeknek szánt élelmiszert. Közlöm önnel, hogy édesanyám nem tett és tesz ilyet. A rágalmazó posztjának pedig következménye lesz.
Hogy mire válaszoltam ezt? K. Márta készített egy egészen jó lesifotót édesanyámról és a szomszédjáról, ahogy este ketten a kivilágított lakás ablakából nézelődnek. A fotón beazonosítható a Béke sugárúti lakás, anyám és a szomszéd néni. Fotóját K. Márta kiposztolta a fent megnevezett közösségi oldalra, majd félre nem érthető bejegyzést fűzött hozzá, ehhez pedig szaporodtak a bólogató hozzászólások. Végül a társaság erre a megállapításra jutott, idézem: „biztos, hogy a szemben lévő házból valaki, mert ahogy bepakolok, 10–15 perc múlva már semmi sincs a dobozban”.
Az önkéntes bírák így kiáltották ki tolvajoknak a Béke sugárút 26. számú ház lakóit, közülük célpontba állítva anyámat.
Szegény édesanyám már akkor is ott nézelődött naphosszat az ablakban, amikor az önök által jó szándékkal patronált „enni adok doboz” nem volt elhelyezve szemben a lakóházzal, az evangélikus templomnál. Édesanyámat önök nyilvánosan megrágalmazták és megsértették, joggal várja azóta is K. Márta és a többiek bocsánatkérését.
