Gyulai Hírlap - Egy mondat a biztosítóról

Írt a biztosítóm, nem most, pár hónapja, hogy közeleg a biztosítási évem vége, javasolja, hogy maradjak, mert megbecsülnek, szeretnek, a tenyerükön hordoznak, a belüket is kidolgozzák miattam, és mindent is értem tesznek meg, de természetesen válthatok is, ha nem vagyok elégedett velük, meg most a jogi lehetőségem is megvan erre; de hát minek is váltanék, ha ennyire szeretnek és tisztelnek, hiszen hosszú esztendők óta hordoznak a tenyerükön, kedvesek, bájosak, jóságosak, döntöttem, maradok, nem váltok biztosítót, meg hát úgyis ott van náluk a többi biztosításom, vagyis az összes biztosításom náluk van, biztosan díjazzák ezt valamivel, látják rajtam hosszú esztendők akarását és kitartását, hogy csak velük gondolom el ezt az egészet, igen, jók lesznek hozzám, hiszen ők is ezt írják és gondolják, ez már szinte sírig tartó szerelem, na, ez azért túlzás, volt egy-két pittyputty az évek során, de hát a legjobb családban is előfordul néha ez-az, de az idő mindent megszépít, ahogyan ezt a kapcsolatot is, ezért kellemes megnyugvással, annál nagyobb hanyagsággal tettem félre az olvasatlan levelet, abban a hitben, hogy szeretjük, tiszteljük és segítjük egymást jóban és rosszban, de hiba volt, most már tudom, 64,9%-os díjemelést vert rám szeretett biztosítóm, akinek levelem tegnap megírtam, kérve, hogy szabatosan magyarázzák el, tudományosan fejtsék ki, hogy mi a fészkes fene indokolta ezt az indokolatlanul ordas díjemelést.