gurzó k. enikő
Fotó: Gyulai Hírlap
Este fél kilenc körül történt. A várszínház január 22-i előadásáról tartottam hazafelé, amikor a Wellness Hotel Gyula előtt elhaladva hirtelen egy piros-fekete munkaruhát viselő megtermett férfi biciklivel (és talán sapkában) átsuhant az orrom előtt, majd lehajtott a szálloda és a Csigakert közti kitaposott ösvényre. Hogy onnan merre vette az irányt, nem láttam, csak hallottam, amint a zöldövezet felől jó hangosan pisszeg, brümmög és morog, minden bizonnyal azért, hogy forduljak felé. Fogalmam sincs, miért gondolta, hogy ezt meg is teszem.
Mivel van már ilyen téren tapasztalatom, úgy tettem, mintha nem venném észre, és a szokásos tempómban továbbhaladtam. Azzal voltam, ha követ, beszaladok a legközelebbi hotelbe, és segítséget kérek, vagy felhívom a rendőrséget. Ha nincs már rá időm, felveszem vele a harcot, hisz ismerek néhány jól bevált rúgási-ütési technikát. Hála istennek a férfi nem jött utánam a „fényre”.
A Csigakert egyébként be van kamerázva, és ezzel a Gyulán új erőként és új arcként feltűnő molesztáló is tisztában lehet. Feltételezhetően ez az oka annak, hogy nem a Sissi-szobor előtti kivilágított úton ment tovább, hanem a sötétbe vezető keskenyebbiken. Egy próbát azért megér: valamelyik térfigyelő kamera talán mégis rögzítette vonulásait.
Szeretném, ha most senki nem értene félre: nem a frászt akarom ráhozni a hölgyekre és a szülőkre, de talán jobb körültekintőnek és megfontoltnak lenni, odafigyelni az ilyen jellegű esetekre. Bármennyire is békés a mi kis városunk, ne kísérletezzünk, legyünk inkább óvatosak, vigyázzunk magunkra. Az sem ártana, ha a járőrszolgálat gyakrabban mutatná meg magát arrafelé, s a többi kiesőbb közterületen.
A Csigakert amúgy is az egyik legkedveltebb terepe az ilyeneknek. Mindnyájan tudjuk, ha máshonnan nem is, akkor a „csevegőből” biztosan, hogy nyáron is színteret adott a park egy mutogatósnak, aki szintén kerékpárról üldözte a nőket. Vele is összefutottam, többször is, de el is zavartam, miután elővettem a mobilomat, mondván, most azonnal elküldöm a rendőrségnek a róla készült fotót. Ő azonban, uram bocsá', az exhibicionisták kevésbé veszélyes fajtáját képviselte: nappal vadászgatott, és „tréfálkozóbbnak” is tűnt. Mégis örülök annak, hogy azóta nem láttam.
