papp lászló
Fotó: Gyulai Hírlap
Kővágó Bertalan, akkreditált dokumentátor kinyitotta az elvégzendő feladatok dossziét. Heti penzum. – Megbízó kérdése: lehet-e szerelmes levelet írni a XXI. század második évtizedében? - Ki az az agyatlan kretén, aki ilyet kérdez? Hol él „ez”? A kérdések e-mailen jönnek. Ki lehet? Sose látta. Internetes távmunka. Unalmas, viszont jól fizet.
Talán valami messzi nagyváros minisztériumában vagy ilyen-olyan intézetében kutatja a spanyolviaszt. A könyvelők kapnak mostanában ilyen lepra, semmire nem jó kérdőíveket. Együttérzéssel gondolt rájuk. Nekik napi megélhetés kérdése, hogy válaszoljanak, kiszámolva minden barom rubrikát. Mostanában csupa ilyen feladatot kap. Mintha minden más rendben lenne a világban. Neki mindegy, ha ez kell, akkor ez kell. Unottan nézett maga elé, az üres papírlapra. Na, jó, nincs lelki élet, a munka, az munka. Lecsavarta a töltőtoll tetejét, és írni kezdett.
Te csodálatos NŐ! Tudat legmélyén megbúvó látomás. Szerelmen túli szerelem ígérete. A hihetetlen, az elérhetetlen. … És akkor egyszerre csak itt vagy. Létezel. Csókolsz. Ölelsz. Vállamra hajtod fejed, átölellek, alszol. Hajad beborít. A biztonság eltakar bennünket. … Nekem nincsenek szavaim. Dadogva mondom: Voltál. Mégis voltál, Istenem, milyen tökéletes voltál – a vállad, a csípőd, a karod, a combod, az öled, bujálkodó hajad, játékos szavad, bőröd illata, a melled, a szemed, szerelmet vonzó hangod, arcod, a bokád, kiteljesedett asszonyos melegséged, érintésed, mosolyod, vágyat keltő hátad, nevetésed, a nyakad, idegeid mélyére rejtett sűrű erotikád, dacos „nem”-jeid, tagadó „igen”-jeid, hulló könnyeid, hirtelen haragod, békülő ölelésed, ajkadnak íze, szemöldököd íve, otthonod anyaöl melege, kertednek virágai, arcodnak kis gödre, cikázó ötleteid, ösztönben érő gondolataid, hirtelen feltörő vágyad, virágot sarjasztó ujjaid, hegyekbe vágyó járásod, kiszámíthatatlan tetteid, megbocsátó gyengédséged, figyelmed, kedvességed … és mind, a végtelen áradó csodáid - … Varázslat voltál. … stb., stb.
Nézte a teleírt lapot. Minden feladatát piszkozatban, papírra dolgozta ki, töltőtollal. Szerette a tinta fanyar illatát. Ez az illat a szabadságot idézte. A piszkozatot soha nem adta ki a kezéből. A tinta megszáradt. Félretolta. Bekapcsolta a számítógépet. Válasz-formanyomtatvány a monitoron. Válasz a Megbízónak: NEM LEHET. Aláírás: K. B. akkr. dok. Outlook megnyitva, szöveg begépelve. Küld. Heti feladat elvégezve. Becsukta a dossziét, kinézett az ablakon. A kora-tavaszi ég pofátlanul kék volt. A napfény kacéran játszott az üveg elé hajló ágakon. A madarak önfeledten ünnepelték a közelgő márciust. Már-már émelyítően giccses idill volt. Mintha nem is ebben az eszement, széteső világban. Kővágó Bertalan elmerengett. Valami hiányzik. Valami nagyon hiányzik. Mi hiányzik? Igen. Az. A „varázs”… Rágyújtott egy cigarettára, és hosszan nézett a kifújt füst után.
