Gyulai Hírlap - Egy korszak végén

Mindannyiunknak van valamilyen elképzelése a világról, egy világképe. Egy fogalmi keret, amelyben a jelenségeket értelmezni próbáljuk. Az ember társas lény, világképét is társas létéből építi. Fogalmait általában a kor uralkodó eszméitől és ideológiáitól kölcsönzi.

Az elmúlt több mint kétszáz év meghatározó eszmevilága (a „mean stream”) a baloldali és a liberális volt. Ez a két, egymáshoz sokban hasonló eszmei irányzat és a hozzájuk kapcsolódó ideológiák határozták meg az emberi együttélés alapvető formáit, és az egyéni ítéletalkotások lényegi elemeit.

Az elmúlt évtizedekben a világ sokat változott. Mindannyian érezzük ezt a változást, úgymond: „benne van a levegőben”. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az a fogalmi keret, amelyben eddig a létünket körülvevő világ jelenségeit értelmeztük, már nem érvényes. Egyre kevésbé képes magyarázatot adni arra, mi miért történik. A változás túllépett az eddig érvényes fogalmi kereten. Valami elmúlt, jön valami más, egy új fogalmi keret, amiről még nem tudjuk, milyen lesz.

Emberi létünk korlátai közé tartozik, hogy többnyire nem tudunk túllépni megrögzött elképzeléseinken. A liberális és részben baloldali fogalmi keret még uralja a hétköznapjainkat, a médiát, a társadalomtudományokat. Látszólag még minden a régi, de a mindennapjainkat megmérgező ideológiai polgárháború már a változás előhírnöke. Mi lesz? Valószínűleg valami olyasmi, amit Max Planck, a kvantumelmélet egyik atyja mondott száz éve, amikor alapjaiban változott meg a fizika: „Valamely tudományos igazság nem úgy szokott győzelemre jutni, hogy az ellenfelek meggyőzetnek és kijelentik, hogy megtértek, hanem inkább úgy, hogy az ellenfelek kihalnak, és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz.”