PAPP lászló
Fotó: Gyulai Hírlap
Gandhi azt mondta róla: jó ötlet lehetett volna. Toynbee azt mondta: aki a bomlásban megmentő szerepbe téved, hamis úton jár. Hamvas Béla azt mondta: van egy másik története is.
Abban különbözik az összes többitől, hogy csak ebben jött létre természettudomány. Nagy gondolatok, sok felhalmozott érték mindegyikben volt, természettudomány csak ebben az egyben.
Kopernikusz, Tycho de Brahe, Kepler. De mégis, leginkább, Galilei. Az általa megfogalmazott lépések máig alapjai mindennek: a fogalmak tisztázása; hipotézis a várható lefolyásról; ebből a hipotézisből matematikai úton olyan összefüggések levonása, amelyek kísérletileg ellenőrizhetők; kísérlettel ellenőrizni az elméleti következtetéseket. És következett négyszáz év, ami eddig soha, sehol nem volt. Magas szintű fogalmi rendszereket, matematikát máshol is létrehoztak, műveltek. Volt, amiben mások nagyobbak voltak, egyedibbek, mélyebbek. De ezt, eddig soha egyik sem, csak a mienk alkotta meg. Nem többek vagyunk, csak mások.
Persze az egész gyönyörű volt, az ezer éven át épített szellemi katedrális. A természettudomány csak egy kis, igaz jelentős íz volt ebben a csodálatos főzetben, amit néhány millió ember alkotott meg egy tenyérnyi földrészen, és amit úgy hívnak: Európai Kultúra.
Így, a XXI. század elején kérdés, hogy még benne élünk-e vagy csak felélői és túlélői vagyunk ennek a hatalmas műnek? Létezik-e még az a közös asszociációs vagyon, amelyben értjük évszázadok alkotóinak üzenetét, tudunk-e cinkosan összekacsintani, hogy igen, értjük az utalást? Mielőtt mindent elfed előlünk a digitális nihil.
