kazohinia a gyulai tószínpadon
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Nem volt könnyű álom a színpadra állítás, hiszen a harmincas évek második felében született antiutópia és szatíra a klasszikus utaztató regények hagyományait követve számtalan kalandon vezeti végig főhősét, s a cselekményt plasztikus leírásokkal ötvözve mutatja be Kazohinia elképzelt társadalmát, érzékletesen ismertetve meg az olvasóval a hinek országát, épületeiket, otthonaikat, utjaikat, tereiket, közvetlen és tágabb környezetüket, mindennapjaikat, és a hinektől távol, elzárt területen élő behinek világát.
A regény éppúgy Jonathan Swift Gulliverjének továbbgondolása, mint Karinthy Frigyes, a mesterként tisztelt író Capillária, vagy korábbi, Utazás Faremidóba című regényei. Főhőse, a hajóorvos Gulliver egy vízi katasztrófa egyetlen túlélőjeként kerül a hinek szigetbirodalmába, ahol a tudomány és technika igen fejlett fokán álló, falanszterszerű vonásokkal bíró közösség él elkülönülő ridegségben. Az egyforma házak, egyforma öltözetek minden emberi érzelemtől mentes lényeket rejtenek, akik alá-fölérendeltség nélküli társadalmat alkotnak, ahol bőség uralkodik, s mindenki a szükségletei szerint fogyaszt a javakból, illetve végzi munkáját, amit a kazo, mint minden dolgot rendező elv tart egyensúlyban.
A Jászberényi Gábor formálta Gulliver hol félénk, hol felbátorodó értetlenséggel ismerkedik a hinek világával, de szörnyű tökéletességük mögött egyre kevésbé lel tartalmat, mindent sivárnak és egyformának érez. Zatamon, Molnár Csaba alakításában elnéző fölényességgel igyekszik megértetni és elfogadtatni Gulliverrel abszolút optimális életüket: amit te egyformának látsz, az a mi oldalunkon ugyanolyan jó. Ugyanolyan jó, még akkor is, ha az egyformásítás elpusztítja a művészetet, a játékot vagy a szerelemet, amely mindenkor csak a másmilyenségből táplálkozhat. Azt a szerelmet is, amit Gulliver érez Zolema iránt.
Kovács Vanda és Jászberényi Gábor
A regénytől eltérően a darabban nagyobb hangsúlyt kap a nő-férfi kapcsolat: Kovács Vanda remekül eleveníti meg a hin lányt, akinek a vágyakozás csak testi szükséglet, aki nem érti és nem érzi az incselkedés szépségét és izgalmát, aki ölelkezés helyett csak nemi munkát végez, akárcsak a többi hin. Azzal, akivel; akkor, amikor a biológia törvényszerűségei diktálják. Bár vannak pillanatok, amikor áttörni látszik Gulliver és Zolema világainak határa, végül a főhős a hullafeldolgozó üzemben ténykedő érzéketlen hin leánytól visszavonhatatlanul eltávolodik.
Saját kérésére átmegy a behinek elzárt területeire, ahol a remélt emberi vonások helyett csak kaotikus, nyomorban tengődő, önmagát is pusztító közösséget talál. A darab alkotói, az utaztató regények sajátosságát is kihasználva válogattak a regénybeli kalandok sorából, a legteljesebb képet adva a nézőnek Kazohinia világáról, amellyel a szó szoros értelmében a tószínpadon, mint szigetbirodalomban üldögélő publikum valóban testközelbe került. A helyzetkomikum, illetve az elsősorban elértéseken alapuló humor vaskosabb megnyilvánulásai időnként a kabarék irányába billentik a darabot, elvéve annak társadalomkritikai élét, bár a háború, annak értelmetlensége, az elmagányosodás, a magasabb rendű emberi faj gondolata rendkívül tág értelmezési lehetőségeket rejt a II. világháborút, Trianont és a kommunizmus polkát már megélt Magyarországon. Ahová, valahová Európába maga ácsolta tutajon tér vissza Gulliver, abban a tudatban, hogy itthon, minden világok legjobbikában minden a lehető legjobban van.
