Gyulai Hírlap - Kneriárium

Különleges felolvasószínháznak lehettünk szem- és fültanúi. A Gyulai Várszínház kamaratermében az Ártatlanok ősbemutatójára ültem be, amely a Levelek a Kner család életéből (1938–1946) kötet alapján készült.

Az előadás szöveganyagának eredeti dokumentumait egy a Békés Vármegyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, Erdész Ádám történész-levéltáros által szerkesztett, 688 oldalas könyvben találjuk. Ő évtizedeket szánt a család kutatására, alaposan elvégezte a szakmai válogatást, ebben Szil Ágnes prózaíró is segítségére volt. Elek Tibor színházigazgató, irodalomtörténész a dramaturg munkáját, míg Hegedűs D. Géza a rendezőét vállalták el.

Hegedűs D. két szerepben is feltűnt: Narrátor II. és Kner Imre. A főbb szerepeket is nagynevű színészek játszották, így a telt ház a vármegyei témaérintettség miatt és mellett indokoltnak bizonyult. Kner Izidor gyermekeit a következő művészek formálták meg: Kner Albertet (Berci) Hirtling István, Kner Erzsébetet (Pörke) Hegyi Barbara, Kner Endrét (Bandi) és Kner Mihályt ifj. Vidnyánszky Attila, Kner Zsuzsát Waskovics Andrea, ő az első felvonás narrátoraként is feltűnt.

A válogatott levelek a nagy múltú, világhírűvé vált gyomai nyomdász- és művészdinasztia életébe nyújtottak bepillantást, egyfajta Kneriáriumként működtek. Kner Izidor (1860–1935) nagy utat járt be a társadalmi mobilitásban: könyvkötősegédként kezdte, innen küzdötte fel magát Gyoma község köztiszteletben álló polgárává. Gyomán, Budapesten és Chicagóban élő leszármazottjainak levelei katartikus erővel idézték meg egy magyar zsidó család tagjainak a II. világháború előtti, alatti és utáni életesélyeit, elsősorban a „menni vagy maradni?” kérdésére adott válaszait, az USA-ba beilleszkedés élményét, a holokauszt áldozatainak és túlélőinek tragikus sorsát. Kner Izidor (a „Kedves Apa”) 1935-ben bekövetkezett halála után fiai, Endre (1896–1943), valamint Imre (1890–1944) vették át a családi üzem irányítását – haláluk évszámai mérvadóak! Legkisebb fia, Albert (1899–1976) kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba 1940-ben, ahol a háború után a kapcsolati és tehetségtőkéjének hála a csomagolás-, marketing-, nyomtatványiparág meghatározó személyisége lett. Testvére, Erzsébet (1897–1998) – éveken át tartó dilemma után – szintén Amerikában telepedett le a háború után, ahol könyvkötő mesterként dolgozott, megélt majdnem 100 évet, a gyomai Kner Nyomdaipari Múzeumra számos családi tárgyát hagyta még életében.

A Kner család története Békés vármegyében igen jelentős tanulságokkal szolgált négy generáción átívelő kontextusban. A századfordulós nehézségek, a trianoni trauma, a két világháború, a holokauszt és a kommunizmus térnyerése mind követhetőek egy-egy levél kapcsán. Ezek a levelek olyan polgárosult, felvilágosult értelmiségiek tollából születtek, akik olykor meleg szívvel megírt családi, olykor a hideg logika mentén haladó soraikon keresztül adták tanúbizonyságát az emberi erkölcs magasságainak. Az egyik oldalon előbbi, a másik oldalon a velük, illetve általában a magyar zsidókkal szembeni gyarlóságoknak a végletekig lealjasult üzenetei olvashatóak. A színházban még inkább keretbe lehetett foglalni a történetet, hiszen zenei betétek (erősen a Schindler-filmre hajazó), családi fényképek erősítették a befogadást. Bevallom: traumatikusnak és vérlázítónak hatottak azok a textusok, amelyek arról szóltak, hogy mennyire tisztában vannak saját sorsukkal és lehetőségeikkel idehaza. Valljuk be, az USA kontinentális belterületén nem volt világháború, ott a hétköznapi emberek nem érezték át a közép-európai sorok tragédiáját, csak ha a rokonok írták meg, Berci szavai aggódóak, mindennapi élete ugyanakkor stresszmentesebb volt. Az újságok csak objektíven közöltek, a személyes, családi események viszont elborzasztottak. Imre, Pörke levelei (azok felolvasásának minősége) és Mihály öngyilkossága rendkívül megérintettek. Elképzelhetetlennek tartom azt az emberi aljasságot, amely a XX. században a zsidó népcsoport körül eszkalálódott. Ezért is érzem, hogy ezeknek a leveleknek az elolvasása vagy egy efféle előadás megtekintése is alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet: soha többet nem szabad ezt az apparátus által szisztematikusan irányított szörnyűséget elkövetni! Mert egy ilyen forgatókönyv esetén: nincs több újranyomás!