A Gyulai Ifjúsági Központ legutóbbi pódiumbeszélgetésén a fotózás adta a központi témát. A március 12-i estén a fényképkészítés szépségeiről és a fotóséletről esett szó. A meghívott gyulai képalkotók – Baloghné Soós Cecília és Tóth Péter – a fényképezést más és más oldalról közelítik meg, illetve fogják fel. A kétféle életpályán és látásmódon túl azonban mindenképpen közös bennük: mindketten nagyon szeretik és komolyan veszik a fotózást, és jó szívvel javasolják bárkinek a „fénnyel való foglalkozást”. A pódiumbeszélgetést Ament Balázs, a Gyulai Ifjúsági Központ irodavezetője moderálta, aki sajtó- és portrétémában maga is szívesen néz a fotómasina keresőjébe.
Baloghné Soós Cecília mintegy öt éve fotózik, a hobbiként indult történet elején lányait és a természetet kapta lencsevégre. Az első esküvői fotózásra való felkérés vette rá egy tükörreflexes gép megvásárlására. Ezután fordult komolyabban a fotózás felé, elvégzett egy fotósiskolát, majd vállalkozást indított. Jelenleg főállásban főleg gyermekfotózással foglalkozik, és a képek „kifestésében” éli meg az alkotás örömét, de szívesen fotózik a természetben is, amelyben a spontaneitást kedveli.
Tóth Péter tinédzserként ismerkedett meg közelebbről a fotózással, abban az időszakban, amikor még a digitális technológia híján filmes gépekkel kellett megörökíteni a pillanatot. Bár van digitális gépe is, szeret hagyományos módon, kisfilmes géppel alkotni, majd laborban előhívni és nagyítani képeit. Ebből következik, hogy kedveli a monokróm képeket. Fő témái a természet és portré, de mindent szívesen lefényképez, amit érdekesnek talál. Számára a fotózás egy élmény, egy olyan ábrázolásmód, amelyben a fotós megörökítheti azt, ami nyomot hagy benne, és sajátos módon közölheti azt a nézővel.
A jelenlévők rövid bemutatkozása után a fényképalkotás alfájáról, a fényképezőgépekről esett szó. Bár kétségkívül nagyon fontos, hogy egy fotós céljainak megfelelő géppel rendelkezzen, abban a jelenlévők is egyetértettek, hogy „az a legjobb fényképezőgép, ami nálad van”, mert ha a legmegfelelőbb pillanatban nincs nálunk valamilyen masina, akkor az a fotótéma elveszett. Gyakran örökre.
Ezután a kedvenc fotótémák kerültek előtérbe, majd a jó fotó fogalmáról fejtették ki véleményüket a jelenlévők. Szóba került a digitális fotók tárolása, a kültéri és a stúdiófotózás különbségei, szó esett egy jó vaku jelentőségéről és a vakuzás hátrányairól, a különböző látószögek, élességek, perspektívák hatásairól, az utómunka fontosságáról, a fekete-fehér képek létjogosultságáról és a fotósok szerzői jogairól is. A beszélgetésbe az ifjakon kívül becsatlakoztak a közönség között helyet foglaló fotósok, többek között a Gyulai Hírlap fotóriportere, Rusznyák Csaba is.
A pódiumbeszélgetésen Baloghné Soós Cecília azt tanácsolta a kezdő fotósoknak, hogy keressenek egyéni látásmódokat, és úgy fényképezzenek, hogy a kép üzenete érthető legyen. Továbbá, hogy az építő kritikákra figyeljenek oda, de a rosszindulatú vélemények ne vegyék el tőlük a fotózás örömét.
Tóth Péter üzenete a fiataloknak, hogy sokszor fotózzanak, de ne sokat: minél tudatosabban készítsék képeiket, ne a mennyiségre, hanem a minőségre törekedjenek, és exponálás előtt gondolják át, mit szeretnének a képen látni. Ha így tesznek, előbb-utóbb azt látják majd viszont, amit szerettek volna megörökíteni.
Végül mindketten azt javasolták az ifjú fényképészeknek: szerelemből fotózzanak, mert ez a foglalkozás – akár hivatássá, akár hobbivá válik – csak így adhat igazi feltöltődést művelőjének.
A beszélgetésen elhangzott: a meghívottak tagjai az idén harminc éves Székely Aladár Fotóklubnak, amely nyitott minden fotós előtt, és szeretettel várja a fiatal érdeklődőket is. Ament Balázs az est végén ígéretet tett, megfelelő érdeklődés esetén a központban is szívesen létrehoznak egy ifjúsági fotóklubot a fiataloknak, amelyben a tapasztaltabb fotósok további segítségét kérik.
