
Virágok közt lebegés címmel nyílt kiállítás dr. Kenyeresné Z. Ágnes festő és Gérné Mezősi Aranka szobrász alkotásaiból a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház igazgatási épületben. A Pándy Galériában virágcsendéleteket és egyedi technikával készült, „lebegő” szobrokat láthatott a közönség.
Dr. Kovács József, a kórház főigazgató főorvosa nyitóbeszédében elmondta: az április 2-ig megtekinthető tárlatot Ungvári Mihály festő hívta életre. Az országgyűlési képviselő köszöntőjében a rendezvénynek helyet adó galériát mutatta be. Mint megtudtuk, a kiállítóhely ötletét az adta, hogy az intézmény dolgozói közül sokan rendelkeznek művészi vénával, s az ő alkotásaikat a nagyközönségnek is szerették volna megmutatni. A főigazgató főorvos úgy fogalmazott: a Pándy Galéria az intézmény ékszerdoboza.
Gérné Mezősi Aranka faszobrászként kezdte a pályáját, majd kerámiát tanult. Évekkel később a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán művészettörténet–rajz szakon szerzett diplomát, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán pedig elvégezte a művészetterápiás képzést. A művész számos művésztelepen és kiállításon részt vett, alkotásait egy alkalommal Indiában is bemutatta. A közelmúltban Nívódíjjal ismerték el munkásságát.
Az albertirsai alkotó különleges, drótból és alumíniumfóliából készült szobrait egy régi karácsonyi élmény ihlette – derült ki bemutatkozójából. A művész ugyanis gyermekkorában drótból és szaloncukorpapírból készített ajándékot öccsének. Gérné Mezősi Aranka a megnyitó végén rögtönzött bemutatót tartott, hogy illusztrálja, hogyan készülnek a légiesen könnyű szobrok.
Dr. Kenyeresné Z. Ágnes Püspökladányban született, jelenleg azonban Karcagon és Berekfürdőn él. A rajzolás és a festés alapjait a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben sajátította el. A ruhaipari üzemmérnöki diploma után rajz–matematika szakon szerzett tanári diplomát, majd a budapesti képzőművészeti főiskola felső szintű képzését is elvégezte. Számos kiállítása volt az országhatáron innen és túl, és több művésztelepen is részt vett már. Utóbbiak közül a kétegyházi művésztelep volt rá a legnagyobb hatással – mesélte.
– Szeretem a színeket, szeretem a színekből pontosan megfogalmazott formákat – hangsúlyozta a művész, aki azt is elárulta, hogy az élethű festésig nem minden esetben jut el. Képeim tartalma az, hogy hogyan lehet a látott valóság mélyére tekinteni, és felfedni az élet gyönyörűségét és megismételhetetlenségét – írta szakmai önéletrajzában az alkotó.
