Forrás: Pixabay.com
A laktóz, vagyis a tejcukor egy – a természetes táplálékok közül kizárólag a tejben és a tejtermékekben előforduló – kettős cukor, amely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. A természetes táplálékokat azért hangsúlyozom, mert az élelmiszer- és gyógyszeripari készítmények jelentős részében megtalálható a hozzáadott laktóz. A vékonybél bolyhainak tövében található sejtek és a normális bélflóra baktériumai által termelt laktáz nevű enzim bontja a tejcukrot egyszerű cukrokká, glükózzá (köznapi nevén szőlőcukor) és galaktózzá. Ezek az egyszerű cukrok már képesek felszívódni az emésztő rendszerből a véráramba.
A laktózintoleranciát, azaz a tejcukor-érzékenységet a laktáz enzim hiánya, illetve csökkent termelése okozza, melynek következtében a táplálékkal elfogyasztott tejcukor egy része lebontatlan marad a vékonybélben. Két típusát különböztetjük meg, az egyik a veleszületett teljes enzimhiány, a másik a részlegesen csökkent enzimműködés.
Előbbi igen ritka, örökletesen meghatározott kórkép. Ennél gyakorlatilag a laktázenzim teljes hiánya mutatható ki a vékonybél bolyhokban, annak ellenére, hogy szövettanilag a bolyhok épek. Ez a forma már az élet első óráiban, napjaiban súlyos hasmenést okoz, amely kiszáradáshoz, alultápláltsághoz vezet.
A másik formának két típusa különíthető el. A primer vagy felnőttkori típusú (adult) laktázhiány és a másodlagos forma. Az előbbi előfordulási gyakoriságát gyermekkorban 20 százalékra, felnőttkorban 36-37 százalékra teszik Magyarországon. Ilyenkor az enzimszint csecsemő és kisgyermekkorban normális, majd ötéves kor után fokozatos csökkenés figyelhető meg. Az emlős állatok többségében a laktázenzim aktivitása már a szoptatás befejezése után csökken. Ehhez hasonlít a felnőttkori csökkent laktázenzim-termelés is, mely a Föld népességének többségét, 75 százalékát érinti, csak a kaukázusi rasszban marad meg felnőttkorban is.
Akkor most ki a beteg és ki nem? Az ősember genetikai állománya, hasonlóan az állatvilágéhoz, úgy volt kódolva, hogy a felnőtt ember szervezete egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben volt képes lebontani a tejben található laktózt. A közép-afrikai népek és az amerikai indiánok csaknem 100 százaléka laktózérzékeny. A laktázenzim kikapcsolásáért felelős gén a 2-es kromoszóma hosszú karján található.
A másodlagos tejcukor-felszívódási zavar oka lehet a heveny hasmenés, a tehéntejfehérje-allergia, a lisztérzékenység, az alultápláltság, a kiterjedt vékonybél-eltávolítás, a hasmenés utáni állapot. E kórképek alapja a vékonybél boholyszerkezetének károsodása. Ez a zavar a nyálkahártya szöveti szerkezetének normalizálódása után megszűnik, tehát csak átmeneti. Valamennyi – de főként a rotavírus okozta – hasmenés a vékonybélboholy károsodását eredményezi. Mivel a bolyhok csúcsában helyezkedik el az enzim, ilyenkor kiesik a működése. Ez főként a fejlődő országokban jelent igazán nagy gondot. A vékonybélből fel nem szívódó cukrok bakteriális emésztésen mennek keresztül, az erjedés kapcsán víz és különböző gázok képződnek, ezek felelnek a klinikai tünetekért. Ezek az alultápláltság, a visszatérő hasi fájdalom, a laza székletürítés, a hányinger, a haspuffadás, a fejfájás, a rossz közérzet, a bőrkiütések.
A kórkép felismerésében döntő jelentőségű a hidrogénkilégzési teszt. Ennek kapcsán a kilélegzett levegő hidrogén tartalmát vizsgáljuk. A bélben levő baktériumok a fel nem szívott cukrokat lebontják, miközben különböző gázok – köztük hidrogén – képződnek. Ez átjutva a bélfalon, bekerül a véráramba, és a tüdőn keresztül megjelenik a kilélegzett levegőben, melyet meghatározott időközönként mérünk. A hidrogénkilégzési teszt ma már a gasztroenterológiai diagnosztika egyik alapműszere. A hagyományos laktózérzékenységi vizsgálatot ma már mellőzhetjük. Ennek lényege, hogy tejcukortartalmú folyadék elfogyasztása után bizonyos időközökben vércukorvizsgálat történik. Ritkán vékonybélből történő szövettani mintavételre lehet szükség. Speciális laboratóriumi eljárás segítségével a vékonybélboholy nyálkahártyában meghatározható az enzimaktivitás. Genetikai vizsgálat megerősítheti a kórkép felállítását. Ezek bármelyike Magyarországon is elérhető.
Fontos a másodlagos formák feltárása, a kiváltó ok megszüntetetése. Hangsúlyozni kell, hogy a tejcukor-érzékenység nem azonos a tehéntejfehérje-érzékenységgel, más néven a tejallergiával, bár a kettő együtt is előfordulhat. Az előbbi felszívódási zavar. A tehéntejfehérje-érzékenység – mint a neve is utal rá –, nem a cukrokat, hanem a fehérjéket érinti, ennél tehát egy allergiás reakcióról van szó, és nem felszívódási zavarról. Erre a megoldás a tejcukorszegény, de nem -mentes diéta. Az egyéni tolerancia változó. Vannak, akik bizonyos mennyiségű tejcukrot tartalmazó termékeket el tudnak fogyasztani, teljes laktózmentes étrendre senki sem szorul. A legmakacsabb tejcukor-érzékeny is bizonyos mennyiségű laktózt elbír.
Az étrend összeállítását az egészséges, kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás alapján kell elvégezni, figyelembe véve a tejcukor szükséges mértékű (egyéni) elhagyását. 1 dl tejben 4,5 g tejcukor van, az anyatejben 7,2 g. A forgalomban lévő laktózmentes tejben kevesebb, mint 0,1 g/100 g tejcukor található. Az alacsony laktóztartalmú savanyított tejtermékek fogyasztása megengedett a tűrőképességtől függően. Ezekben a termékekben a mikroorganizmusok a tejcukrot használják fel szaporodásukhoz, így ebből 20–40%-kal kevesebbet tartalmaznak. A túró, a félkemény és kemény sajtok laktóztartalma szintén csökken elkészítésük során, tehát ezek fogyaszthatók. A tejtermékek teljes eltiltása kalciumtartalmuk miatt nem tanácsos. A kalcium a csontok fejlődéséhez elengedhetetlen, főként gyermekkorban az intenzív növekedés szakaszában.
Gyógyszerek (bevonó, vivőanyagként), illetve élelmiszeripari késztermékek is tartalmaznak laktózt, ennek mennyisége azonban elenyésző. A laktóz sok készételben is megtalálható, így a levesporokban, a salátaöntetekben, a tésztaipari termékekben, a vajas kifliben, a tejes kifliben, a kalácsban, a péksüteményekben. Zsiradékokban is fellelhető, így a vajban, a vajkrémekben, a szendvicskrémekben, a margarinokban. A felvágottakban adalékanyagként használhatnak laktózt. A mennyisége azonban csekély, ezért ezek fogyaszthatók. Biztosan tejcukormentesek a zöldségek, a gyümölcsök és a tőkehúsok.
Kiegészítő kezelésre, de nem a diéta helyettesítésére, különböző laktázenzim-készítmények állnak rendelkezésre, melyek segítséget jelentenek a vékonybél bolyhokban gyengén termelődő természetes enzimnek. Ezek tabletta, kapszula, por és csepp formájában állnak rendelkezésre. Sokféle készítményen vagy a leiratban láthatunk, olvashatunk egy feliratot: FCCU és egy számot (pl.: FCCU 5000). Ez az enzimaktivitás mérőszáma. A gyártók többsége biztosítja, hogy egy tabletta 9-10 g (ami 2 dl tehéntejnek felel meg) lebontására képes. Tehát ha laktázenzim-készítményt vásárolunk, nem elegendő csak a kiszerelési egységet és a termék árát figyelembe venni, össze kell hasonlítani az FCCU-értéket is. Az FCCU – Food Chemicals Code Unit – rövidítés egy összefoglaló, mely a nemzetközileg elfogadott előírások alapján egyebek mellett az élelmiszer-összetevők tisztaságát, típusát, azonosságát írja elő.
A kezelésben a diéta az elsődleges. Az érintettek nagy száma miatt a laktózérzékenység nem tekinthető betegségnek, inkább egy állapotnak, mely egyénre szabott diétával egyensúlyban tartható, és nem okoz betegségtüneteket.
