Mindössze a magyarok 23 százaléka elégedett az életével – derül ki a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (OECD) életminőséget vizsgáló felméréséből. A 34 tagországot tömörítő szervezetben ezzel messze mi vagyunk a legboldogtalanabbak. Még abban az Izraelben is sokkal jobban érzik magukat az ott élők, ahol naponta lőnek az emberre, és nem ritkák a tömeges halállal járó merényletek sem.
A felmérés során 11 szempontot vizsgáltak, az oktatástól a környezet tisztaságán át az egészségig és a lakáskörülményekig. Szinte mindenütt sereghajtók vagyunk, kivéve, hogy nálunk a lakóingatlanok 95 százalékában a tulajdonosok laknak, míg az OECD átlag 23 százalék. Lényegesebb kevesebb szoba jut nálunk egy lakosra, mint máshol, s nagyon csehül állunk a WC-k tekintetében is. Az átlagnál 10 százalékkal kevesebb embernek van munkája Magyarországon, s nálunk rövidebb ideig csak a törökök élnek. Ez egyenes következménye a ténynek, hogy a magyar polgárok egészségi állapota 14 százalékkal rosszabb, mint a többi ország átlagáé.
Legkedvezőbb a helyzetünk az oktatás és a levegő tisztasága terén. Több embernek van középfokú végzettsége, mint az OECD átlag, és a levegőnk tisztább, mint például a hollandoké. Hogy ezt azért nem nagyon méltányoljuk, kitűnik abból, hogy a magyarok bíznak legkevésbé a politikai intézményekben, a politikusokban.
Ha az ember szétnéz a környezetében, látja, hogy a legnagyobb gond a banki hitel terhe, a munkanélküliség, az alacsony bérek, a megélhetési nehézségek, a falusi élet kilátástalansága, a fiatalok bizonytalan jövője, a folyamatosan emelkedő árak, a romló egészség.
Szétnézünk, bólintunk. Igen. Stimmel. Minden okunk megvan a boldogtalanságra…
