Mert van, amihez minden magyar ember ért. Ilyen a tanítás vagy a házépítés, mely tárgykörökben szakértő gondolatait soha nem rejti véka alá. Sőt, honfitársaink szép szeletnyi része ennél még tovább is megy. Csinálja. Mint az, a magát kőművesnek valló szakember, aki házam felújítását megkezdte. Persze, lehetett volna annyi eszem, hogy felszólítom a legelején: igazolja magát!
Bár a bizonyítvány még nem bizonyíték, hogy ért és tud, no de legalább a bemeneti szintet meghatározza. Ami esetünkben a győzködés volt, ugyan minek a később hidegburkolattal ellátni kívánt konyha-étkező alá a hőszigetelés, amikor így is-úgy is csak a papucs védheti meg a lábat a hűvös ellen. Ja kérem, hogy a hőszigetelés nem fűt, azt én is tudom, a szakértelem nekem is dukál, lett lévén még papírom is róla. Melynek, vagy az eredendő, származásomból következő hozzáértésemnek köszönhetően viszont én azt a tényt is birtoklom, hogy a hőszigetelés nem engedi kiszökdösni a meleget. Ezért van. S nem másért.
Győzködés félre, bizalom inog, de újra nekifutunk. Két, vadiúj fenyőajtó s némi vakolás: Hundertwasser sápadt volna az irigységtől, ha meglátja szintektől, szögektől, ferdéktől és ívektől gazdagon burjánzó új térbelsőmet. Kicsit reszelünk a nyílászárókból itt is, ott is, hogy csukni lehessen, biztos szállítás közben vetemedett, jött a szakszerű magyarázat. Azt pedig, hogy az összevissza hupás aljzatbetonra pedig jó pénzért önthetjük a kiegyenlítőt, már meg sem hallottam. Így én is tudok házat építeni.
