Sosem fogom elfelejteni, a ’90-es években történt, hogy Verebes Józsi bácsi, a „mágus”, az akkori MTK edzője, addig mondta Jovánnak – egykori játékosának –, hogy te vagy, fiam, a világ legjobb focistája, amíg az el nem hitte. Aztán annyira elhitte, hogy válogatott lett belőle, és néhány igen-igen jó mérkőzéssel is büszkélkedhet, pedig szerényebb képességekkel bírt a többiekhez képest.
Aztán volt egy Csank János, meg a nagyközönség előtt ismeretlenebb játékosokból álló Vác. Napi négy edzés, melegítőben. Halál. Bánföldi Zozó barátom sírt a fizikai fájdalomtól, végül 94-ben NB I-es magyar bajnokok lettek. A Győr „seprűjén”, Pintér Attilán akkora súlyfelesleg volt, hogy egyedül lestaktikázott, kilépegetett, mivel nem volt ereje futni. Viszont volt hite, önbizalma, és emlékszem, jó csapat volt a Győr így is, pedig alig-alig edzettek a többi csapatokhoz képest. Az elmúlt szezonban gyengén szereplő, hitevesztett gyulai csapatnak talán pont jót fog tenni az újonnan szerződtetett Verebes stílusú edző és a vele érkezett, önbizalommal teli, jó képességűnek mondott játékosok. De remélhetőleg jót fog tenni Jorgulescu edző személye is az NB III-as bajnokságba frissen felkerült Szabadkígyós csapatánál, ahol sikerre éhes, eddig alacsonyabb osztályban játszó lelkes játékosoknak kell majd bizonyítaniuk. Személyes tapasztalatból mondom, nem lesz sétagalopp az edzéseken. Sok sikert kívánok mindkét csapatnak!
