Aki nem látta és még meg szeretné nézni a Sikoly című amerikai horrorfilmet, az ne olvasson tovább, mert én most lelövöm a poént. Azaz elárulom, hogy – sok egyéb más módszer mellett – hogyan tehetünk tönkre egy jónak ígérkező estét. Most megtudhatják, hogyan haragítsuk magunkra azokat, akik minden egyéb szórakozást hátra hagyva inkább egy közös filmnézést terveznek velünk. Végre-valahára.
A recept a következő: Végy egy – szerinted – mindenki által ismert, látott filmet. Gondold azt, hogy nincs olyan lény a földön, aki ne látta volna legalább kétszer. Gondolt azt, hogy mindenki csak nosztalgiából nézi meg sokadszor a már ezredfordulón is ósdi számba menő Sikolyt. Érezd magad jó fejnek, és a film első percében az ablakon bemászó főszereplő srácra mutass rá: Ő A GYILKOS!
És fogadd el, hogy nem a várt reakció követi tetted. Nem fognak hátba veregetni azzal a felkiáltással, hogy jól van, persze, tudjuk mi is… Ellenben hirtelen csendebb lesz a csendnél, és csak agyadban lassan elinduló kerekek kattogása hallatszik majd, mikor végre leesik a tantusz. Ő nem látta még...
– Évek óta meg akartam nézni! – és a higgadtan megformált pengeéles szavaknak az ajtó csapódása, a lépcsőn lefelé dübörgő léptek zaja ad nyomatékot. És egy kibontatlan chipses zacskó.
