Gyulai Hírlap - A Nobel-díjas Karikó Katalin jelentkezett be élőben a gyulai könyvtárban

A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas Karikó Katalin jelentkezett be élőben december 6-án a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, a Gyulai Nobel-hét második eseményén, a fürdővárosi születésű volt stockholmi magyar nagykövet, Müller Adrien Nobel-díjról szóló előadásán.

A közvetlen, szerény és jó humorú biokémikus – akit Müller Adrien a mai magyar tudomány rocksztárjának nevezett – elárulta: épp pacalt és marhafaroklevest főz otthon. Azt is megtudtuk, az első magyar női Nobel-díjas nem járt még Gyulán, de gyulai kolbászt már evett.

A professzor a Nobel-díja egyik másolatát is megmutatta a közönségnek, az eredetit, amely aranyból készült, a Magyar Tudományos Akadémián állították ki, a másik másolatot pedig a Szegedi Tudományegyetem épületében.

Karikó Katalin elmondta, az orvosi Nobel-díjat – a fizikaival és a kémiaival ellentétben – csak felfedezésért adják, ő sem a Covid–19 elleni vakcináért kapta azt, hanem az mRNS-essel kapcsolatos felfedezéséért.

Arról is beszélt, hogy a Nobel-díj-átadáson nagyon izgult, mert nem volt nála az olvasószemüvege, a férjéét használta, amikor felolvasta a beszédét. Hozzátette: a protokoll miatt az átadón és az azt követő vacsorán is annyi mindenre kellett odafigyelnie, hogy nem tudta azokat élvezni.  

Az elismerések kapcsán úgy fogalmazott, 40 éven át nagyon boldog volt díjak nélkül, a díjazás nem lehet az ember célja. Úgy gondolja, „a tudomány egy tömegsport”, rengeteg ember járult hozzá az ő eredményeihez is; az átadókon ő reprezentálja azt a sok-sok kutatót, akiket nem díjaztak.

A biokémikus a számtalan szakmai elismerés mellett a Glamour magazin díját is elfogadta a lánya kérésére. Ő ugyanis úgy vélte, édesanyja megmutathatja, hogy műkörmök nélkül is lehet valaki elegáns.

Karikó Katalin maga is alapított díjat 2024-ben, JATE-díj néven. Amikor ezt bejelentette, egy pillanat alatt elérte Amerikát is a hír, a férjét azzal hívta fel az egyik volt osztálytársa: „Te, Béla, hallottad, hogy az asszony itt szórja a pénzt?”

A közönség azt is megtudhatta, hogy a professzor a budapesti svéd nagykövetségen találkozott a gyulai irodalmi Nobel-díjassal, Krasznahorkai Lászlóval, akivel ismeretlenül is nagyon megörültek egymásnak.

Müller Adrien – aki nyolc éven át volt Magyarország stockholmi nagykövete – A Nobel-díj, és ami mögötte van címmel tartott előadást a könyvtárban. Elöljáróban elmondta: Gyulán végezte el az általános iskolát és a gimnáziumot, itt él a családja, a férje is gyulai, és a gyerekét is ide küldik szünidőre.

Alfred Nobel kapcsán felidézte: a dinamit feltalálója 1833-ban egy átlagos családban született Stockholmban, amely ekkor még viszonylag kis város volt, távol mindentől. A svédek azonban már akkor vállalkozó szelleműek voltak, bíztak magukban, „a jelentéktelen emberek is mertek nagyot álmodni”. Így volt ez Alfred Nobel apjával, Immanuel Nobellel is, aki egy gumigyárat akart felfuttatni Stockholm környékén, ehhez azonban nem volt tőkéje. A család Szentpétervárra költözött, Nobel 9 éves korától 30 éves koráig élt itt.

Apja többek között tengeri aknákat fejlesztett ki az orosz hadseregnek; volt, hogy csődbe ment, volt, hogy felívelt a vállalkozása. Amikor a család mindenét elvesztette, visszaköltöztek Stockholmba. Immanuel Nobel továbbra is a hadiiparba szeretett volna beszállni, kísérletezni kezdett a nitroglicerinnel. 1864-ben felrobbant a házuk a laboratóriumukkal együtt, heten meghaltak a balesetben, Alfred Nobel egyik testvére is. Viszont sok olyan dologra jöttek rá, ami a nitroglicerin szabadalmaztatásához vezetett.

Nobel nem jött ki jól az apjával, ezért Németországban, Hamburg mellett telepedett le, ahol rájött, hogy kovafölddel stabilizálhatja a nitroglicerint, hogy az ne robbanjon fel minden apró mozdulatnál. Így született meg a dinamit, amit az 1867-es párizsi világkiállításon mutatott be. Találmánya abban az időben nem a hadiipari felhasználása miatt volt igazán fontos, hanem a vasutak, az utak építése és a bányák nyitása miatt – hangzott el az előadáson.

Müller Adrien szerint a svéd kémikus volt az első igazi, 21. századi értelemben vett multinacionális üzletember; 14 országban volt dinamitgyára, amelyeket koncesszióban vagy franchise-rendszerben üzemeltetett. Vagyona nagy részét londoni és párizsi bankokban helyezte el, a többi részvényekben volt szerte Európában. Érdekesség, hogy bár Nobel iparmágnás és feltaláló volt, világéletében költő vagy író szeretett volna lenni, verseket és novellákat is írt.  

A sokfelé élő feltaláló 1895. december 10-én halt meg Olaszországban, ezért adják át hagyományosan ezen a napon a Nobel-díjat. Nobel a halála előtt egy évvel végrendelkezett, mert nem szerette volna, ha a rokonai kapják a teljes vagyonát, 31 millió svéd koronát (ez ma nagyjából 62 milliárd forintnak felel meg).

Végrendelete úgy szólt, hogy vagyona tőkéjét egy alapba kell helyezni, és a kamatokból kell díjazni minden évben azokat, akik az előző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek.

Ahhoz, hogy a díjat kioszthassák, össze kellett szedni Nobel vagyonát. Ragnar Sohlman vegyésznek köszönhető, hogy ez sikerült, a végrendeleti végrehajtó egy bőröndben szedte össze a feltaláló részvényeit.

Az is problémát jelentett, hogy el kellett dönteni, melyik ország jogrendszere alapján kell a végrendeletet végrehajtani, ez ugyanis nem volt egyértelmű. Az örökösök azt szerették volna, ha a francia alapján bírálják azt el, hiszen akkor ők kapták volna meg a vagyont. Hosszú huzavona után végül egy svéd vidéki városi bíróság kimondta a saját joghatóságát, fel tudtak ugyanis mutatni egy szerződést, amely szerit Nobel vett ott egy szekeret, három lovat, és egy kocsist is fizetett.

A kémikus azt is meghatározta, hogy mely intézeteknek kell dönteni a díjazottak személyéről, ezek azonban nem voltak felkészülve a feladatra. Sohlman felajánlott egy összeget nekik, amiből több éven keresztül képezhették a szakembereiket, ez hatalmas fejlődési lehetőséget biztosított számukra.

Az első díjkiosztót 1901-ben tartották. Fizikai, kémiai, fiziológiai-orvostudományi, irodalmi és béke-Nobel-díjat ítéltek oda, a közigazgatási Nobel-emlékdíjat a Svéd Nemzeti Bank alapította 1968-ban. Eddig 1023-an kapták meg az elismerést, közülük 67-en voltak nők – ismertette a volt nagykövet, aki kiemelte: Magyarországnak a méretéhez képest sok Nobel-díjasa van.

Arról is szólt, hogy a 2021-es irodalmi Nobel-díjas, Abdulrazak Gurnah műveit a gyulai Neset Adrienn fordítja magyarra.  

Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere az eseményen megköszönte Müller Adriennek, hogy tanácsaival segítette a Gyulai Nobel-hét megszervezését.

Kifejtette: speciális helyzetben vannak, mert „Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjának odaítélése olyan társadalomlélektani helyzetben történt meg, amelyet rendkívüli politikai megosztottság jellemez”.

„Éppen ezért nagyon sokan a szerző írásművészetének ismerete nélkül, csupán politikai nyilatkozatai alapján élesen elutasították őt, mások pedig a szerző írásművészetének ismerete nélkül, csupán a politikai nyilatkozatai alapján éltették őt. Nekünk, gyulaiaknak ezeket a ma érvényes – vagy akár érvénytelen – politikai nézőpontokat zárójelbe kell tennünk, és hosszú távon kell gondolkodnunk, mert amikor a mai politikai percepciók már csak a történelemkönyvek lapjain olvashatók majd, Krasznahorkai László akkor is irodalmi Nobel-díjas szerző lesz, akinek a leglényegesebb műveiben gyulai helyszínek, gyulai alakok vannak, Gyula város, ez a kulturális környezet az ő ihletforrása, és ez megváltoztathatatlan” – fogalmazott.

Az előadás után leleplezték a Keresztesi Franciska által készített és a városnak adományozott Krasznahorkai-portrét. A festmény a könyvtár emeletén kapott helyet.  

A résztvevők abba az emlékkönyvbe is beleírhatták a Nobel-díjas szerzőnek szánt jókívánságaikat, amelyet az MNL Békés Vármegyei Levéltárának könyvkötője, Fábián Attila készített Görgényi Ernő felkérésére. A kötet különleges juhnappa borítással készült, kereskedelmi forgalomban már nem kapható diósgyőri bordázott papírból.