Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Húsz éve szolgáló lelkészét, Baráth Jánost új palásttal, feleségét, Baráth Andreát festménnyel és virágcsokorral köszöntötte a gyulai református gyülekezet vasárnap a fürdővárosi református templomban tartott hálaadó istentiszteleten.
A Gyulára 12 évvel ezelőtt érkezett lelkészt egy Kiss Árpádné debreceni népi iparművész által készített palásttal ajándékozták meg, feleségét pedig Tömpe Emőke gyulai parókiát ábrázoló festményével és virágcsokorral lepték meg.
Baráth János tíz évvel ezelőtt készült interjúnkban elmondta: a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Gyulaházán nőtt fel, ahol egy tradicionális falusi gyülekezetben kapott elhívást a lelkipásztori szolgálatra. A gimnáziumot és a teológiát a Sárospataki Református Kollégiumban végezte el. Tudatosan készült a lelkipásztori pályára, különösen a gyülekezetépítés érdekelte, ezért sok önkéntes szolgálatot végzett.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Azt is elmesélte, hogy szüleit fiatalon veszítette el, ezért hamar önállósodott, és megtanult felelős döntéseket hozni. A diploma megszerzése után a Pest vármegyei Monor Nagytemplomi Egyházközségébe került segédlelkészként, első önálló szolgálati helye pedig Füzesgyarmaton volt, ahová feleségével érkezett, aki szintén lelkész.
„A gyulaiak invitálása nagy kihívás volt számunkra, mert nemcsak a nagyobb közösség, de az intézmények irányítása is komoly felelősséggel jár” – fogalmazott a Kósa Ferenc által készített interjúban, amelyben arról is beszélt, hogy első ismereteit a középiskolai történelemórákon szerezte Gyuláról, teológiai tanulmányai során pedig több impulzus is érte a protestantizmus terjedésében fontos szerepet betöltött településsel kapcsolatban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
„Amikor Békés megyébe kerültünk, sajátos módon, elsősorban a megyei kórházzal ismerkedtünk meg, mert látogattuk az ide bekerült beteg gyülekezeti tagjainkat. Egyúttal azért felfedeztük, hogy milyen gyönyörű ez a város, ami feleségemnek és nekem is némi kárpótlás volt, mert mindketten Sárospatakon tanultunk, és nagyon a szívünkhöz nőttek kisvárosi utcái és természetesen a pataki vár. Úgy éreztük, hogy itt egy kicsit haza érkeztünk. Két éve lakunk Gyulán, azóta folyamatosan igyekszünk megismerni a várost, de még így is maradtak számunkra felderítetlen területei” – mesélte.
