a gyulai deportáltak előtt tisztelegtek
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A gyulai zsidók elhurcolásának 77. évfordulójára emlékeztek június 27-én a gyulai izraelita temetőben. Az eseményen Radnóti Zoltán főrabbi tartott emlékező szertartást.
Kiemelte: ez egy magyar és zsidó emléknap, hiszen mindkét közösség olyat veszített el, amelyet nem lehet pótolni, soha nem lehet helyrehozni.
Mint mondta, a gyulai zsidók kevesen voltak, a lakosság alig négy százalékát tették ki, de mégis itt volt az Alföld egyetlen zsidó hitközsége.
Hozzátette: Gyula városából két ütemben hurcolták el a zsidókat, miután április 1-jén kötelezővé tették a sárga csillag viselését. Előírták a gettók felállítását, májusig oda kellett telepíteni a zsidó embereket.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A békéscsabai gyűjtőtáborba vitt zsidók pontos számát nem ismerjük, ugyanis több forrás különböző adatokat tüntet fel, a korabeli jelentés szerint 413 főt hurcoltak el.
Radnóti Zoltán beszélt arról is, hogy Auschwitz „sokszínű” volt: a zsidókat sárga karszalaggal jelölték meg, a kommunistákat pirossal, a homoszexuálisokat rózsaszínnel, a Jehova tanúit lilával, a menekülteket kékkel, a bűnözőket zölddel.
– Azt üzenjünk mindenkinek innen, ebből a temetőből, hogy nem akarunk semmilyen olyan gondolatot, törvényt, közbeszédet, amely antiszemita, kirekesztő, kisebbséggyűlölő.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A főrabbi beszéde után Beszterczey Attila és a Gyulai Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola vonós tanárai adtak műsort, majd Baráth János református lelkipásztor mondott emlékbeszédet.
Elmondta, a keresztények virágot visznek szeretteikhez a temetőbe, a zsidók köveket helyeznek a sírokra, ezzel jelképezve az örökkévalóságot.
– A kövek üzenetet hordoznak Gyula történetében is, és habár a kövek némák, mégis sokszor hangosabban beszélnek, mint az emberi szó.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hangsúlyozta: az izraelita temetőben látható kövek arról „beszélnek”, hogy a város történetében volt egy közösség, amelynek tagjai itt képzelték el jelenüket, jövőjüket. Voltak köztük hivatalnokok, kereskedők, ügyvédek, orvosok, hétköznapi munkások.
Hozzátette, hogy a város polgárosodásának, fejlődésének tevékeny résztvevője volt az itt élő zsidó közösség.
A megemlékezés végén Dési Tamás kántor és Radnóti Zoltán mondtak imádságot, majd – a szokásoknak megfelelően – a megemlékezők kövek elhelyezésével tisztelegtek a gyulai deportáltak előtt, később pedig koszorúkat helyeztek el a felújított első világháborús síroknál.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
