Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Gyulai Várszínház több mint két évtizede, 1997 óta rendez népzenei fesztivált. Ezek művészeti tanácsadója és szinte állandó fellépője volt Halmos Béla, a Sebő-együttes hajdani prímása, a táncházmozgalom egyik megalapítója, a világhírű népzenekutató, Széchenyi-díjas akadémikus. Bár Szombathelyen született, a legtöbben gyulaiként tartották, tartják számon, és nemcsak azért, mert a felmenői gyulaiak voltak. A gyermekkorát ő is a városunkban töltötte, sőt itt is érettségizett.
A településhez emellett is számos kötelék fűzte a zenetudóst. Büszke volt arra, hogy építészmérnök édesapja közbenjárására maradhatott meg a gyulai vár, nem hordták azt szét tégláról téglára, amiként ez országszerte szokás volt 1953-ban. Édesapjának szerepe volt abban is, hogy az Almásy-kastélyból sem lett gépállomás, hanem árva gyermekek otthonaként működhetett, és így viszonylag épen megőrződhetett. De a fürdő és a várszínház létrehozásába is besegített. Fia nyaranta visszajárt Gyulára családjával, szervezte a fesztiválokat, egészen 2013-ban bekövetkezett haláláig. Az ezt követő évtől a népzenei fesztivált, majd a világzenével kiegészült eseményt róla nevezték el – tudhatta meg a rendezvény közönsége Tóth G. Ildikótól, az est konferansziéjától.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója idén két olyan társulatot hívott meg, amelyek megidézik ugyan a nép- és világzenei hagyományokat, de alkotó módon tovább is fejlesztik azokat. Elsőként a Rendhagyó Prímástalálkozó örvendeztette meg a közönséget. Ennek kötelékében a magyar zenei élet olyan kimagasló egyéniségei muzsikáltak együtt, akik más műfajokban is jeleskednek, de a magyar népzene az anyanyelvük. Jó döntés volt összeállniuk, hiszen már első közös albumuk is elismerésben részesült. A neves világzenei szaklap, a brit Songlines magazin 2010-ben felvette Top of the World listájára. Egy évvel később maga a zenekar is megkapta az autentikus népzene Fonogram-díját. A gyulai várszínpadon Herczku Ágnes és Korpás Éva énekelt, Lakatos Róbert, Gombai Tamás és Patyi Zoltán hegedűn, Balogh Kálmán cimbalmon, Bede Péter szaxofonon és tárogatón, Bognár András nagybőgőn, Mester László brácsán és gardonon működött közre.
A nyitónóta kalotaszegi legényes volt, egyfajta bemutatkozás, amelyben mindenik prímás eljátszhatta kedvenc dallamát, megpuhítva a kezdetben még feszülten figyelő nagyérdeműt. Ezt a kísérletet küküllőmenti muzsika követte, teret adva a kibontakozáshoz a két énekes szólistának, akiket a hallgatóság vastapssal köszöntött.
Az est vendége meglepetésszerűen hatott, neve még a műsorfüzetbe se került be, így ezt a fellépést önmaga is elérzékenyülten fogadta: a gyulai Patyi Zoltán kalotaszegi hajnalit, csárdást és szaporát játszhatott, énekelhetett a formáció egy részével. A helyieknek szánt kedves gesztust cimbalomzene követte a marosmenti Vajdaszentiványról. Magyar verbunk, sebes forduló és cigány csárdás csendült fel. A világklasszisnak számító Balogh Kálmán két nagyszerű erdélyi cimbalmosra, Tóni Árpádra és Bóné Sándorra emlékezett.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A folytatásban Felvidékre utaztunk, a gyönyörű Gömörbe, ahonnan hallgató, csárdás és friss került be a válogatásba. Nem múlta alul ennek nívóját és hatását a Nyitány című szám sem a Rendhagyó Prímástalálkozó második lemezéről. A művészek azt is elárulták, hogy ennek bizonyos passzusait Dresch Mihály szerezte. Aztán Bonchidára mentünk el a prímásbandával, hogy megidézhessék az itt található Bánffy-kastély kecsességét és az ehhez kapcsolódó barokkos népzenét, a ritka és a sűrű magyarost, majd a párost, mindezeket Gombai Tamás tolmácsolásában.
A magyarok lakta vidék legkeletibb csücskébe, Moldvába, Gyimesbe és Felcsíkba Herczku Ágnes kalauzolta el a publikumot egyedi énekhangjával, incselkedő előadásmódjával. Fehér László balladáját gömöri, galgamenti és kalotaszegi változatban is megismerhettük, hogy végül fergeteges szatmári muzsikával búcsúzzunk el az autentikus népzenétől.
Rövid szünet után a Lev Tolsztoj egyik karakteréről elnevezett zenekar, a Platon Karataev feat (Balla Gergely gitár, ének, Czakó-Kuraly Sebestyén gitár, ének, Bradák Soma dob és Sallai László basszusgitár) vitte el a publikumot egy másik műfajba, igazolva, hogy a könnyűzene is lehet színvonalas, tartalmas és elgondolkodtató. A fiatalok a lét és a nemlét tematikáját járták körül, ebben kérték két barátjuk, Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila színművész közreműködését, akik Földényi F. László A melankólia dicsérete című könyvéből olvastak fel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Platon Karataev így tette magát ismertté Gyulán is: az Atoms című korábbi lemezükről és a készülőről, a Partért kiáltóról egyaránt adtak elő nótákat. Utóbbinak augusztusban lesz a bemutatója, ami azt jelenti, hogy a kivételes koncerten beleláthattunk a jövő egy kis szeletébe. Bár ülő közönség előtt az együttes ritkán koncertezik, a fiúk sikerrel vették az akadályt. Csupán a közönség néhány tagja viselkedett neveletlenül, amikor nem várta meg az estet záró tapsot, hanem – mintha sietne valahová – kiügyeskedte magát a tömött sorok közül, és magyarosan lelépett. Kár. Elnézést kérünk a nevükben is. A Platon Karataev által teremtett misztikus atmoszférán szerencsére ez a közjáték semennyit se rontott.
