Sanyi használt autót keres. Mivel Sanyinak semmilyen érzelmi viszonyulása nincs az autókhoz, azt reméli, hogy könnyen rátalál az új kocsijára. Ő az, aki mindössze „á”-ból „b”-be szeretne eljutni gyorsan és szárazon egy autóval. Neki az autóbirtoklás nem státuszszimbólum. A személygépkocsi számára egyszerű használati eszköz, amit műszakilag rendben kell tartani, havonta egyszer kiporszívózni, lemosni, illetve fizetni utána az adót meg a biztosítást.
Sanyi jelenlegi autója betöltötte harmincadik életévét, nem könnyezte meg, amikor elhajtott vele új tulajdonosa. Pontosan megfogalmazta magának, hogy mit szeretne: tíz évnél fiatalabb, klímás, ABS-szel szerelt, egy- vagy kétgazdás japán autót keres magának százezer kilométer alatt. Az online hirdetések között nagyon sok ígéretes akadt, sajnos legtöbbjét autókereskedés hirdette, amit Sanyi zsigerből került, mert szíve szerint magánszemélytől venne autót.
Az „állami” gépjárműkeresőben rendszám alapján ellenőrizte le az autókat. Sanyinál ez az első szűrő, a rendszámkitakarós autókkal ezért nem is foglalkozott. Az összkép, ami elé tárult, több volt, mint lehangoló. Talált olyan Suzukit, amit egygazdásnak hirdettek tizenhétezer kilométerrel, a valóság azonban hét tulajdonos és kétszázhetvenezer kilométer volt.
A magyar használtautó-piac még ma is tele van kilométeróra-visszatekeréssel „fittebbé” tett járművekkel. Hiába számít bűncselekménynek a kilométeróra manipulálása, ha a hatóságok nem lépnek fel határozottabban az elkövetőkkel szemben.
Sanyi végül észszerű döntést hozott, részletre vett egy új japán autót magának újabb harminc évre.