Mocsár-Pörjés József
Fotó: Gyulai Hírlap
Valaki nekitolatott a motoromnak, amit nyilván észlelt is, de annyi becsület már nem volt benne, hogy tettét vállalja. Az eset augusztus 30-án, vasárnap este nyolc óra tájban történt a Budapest körút 51. parkolójában.
Ötvenezer forint kárt okozott nekem az ismeretlen, akinek autója bal oldalán, valahol hátul, úgy derékmagasságban ott van a nyoma az esetnek. Legalább az emlékezteti arra, amit tett.
Húsz évvel ezelőtt hasonlóképpen törték meg a Citroen AX-emet. Az elkövető természetesen akkor sem lett meg, sunyin távozott a helyszínről. A kötelező biztosítás ezekben az esetekben, amikor nincs ismert károkozó, vétkes, aki elismeri hibáját, vállalja a felelősséget a tettéért, fabatkát sem ér.
Ami a parkolóban történt vasárnap, az némiképp mégiscsak más. Ugyanis a vétkesnek lett volna lehetősége arra, hogy jó emberként viselkedjen, helyesen cselekedjen, ahogyan nyilván ő is elvárná fordított esetben. Valamiért mégsem így tett. Pedig mi vesztenivalója lett volna? Igen, a biztosítója jövőre visszasorolta volna bonus-malus kategóriába, s valamivel többet kellett volna havonta fizetnie. Ez valóban veszteség. A becsületnél többet ér?
A lehetőség adott volt számára, hiszen a parkolóban találkoztunk, tulajdonképpen majdnem tetten értem. Sajnos a sötétben nem vettem észre, hogy mit csinált a motorommal, csak másnap fedeztem fel az elhajlott indexlámpát.
Ezt a káromat sem fogja megtéríteni a biztosító, saját zsebből kell fizetnem a javítást. Őszintén kívánom, hogy vele ilyen ne történjen, hasonló esetben őt ne hagyják aljas módon cserben.
