mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Szót kívánok emelni récéink védelmében. Közösségünk érdemes tagjai ők. Ismert arcaik gyakran feltűnnek a közösségi oldalakon, nagy örömmel szelfiznek velük gyulaiak és turisták egyaránt. Számos portré- és családi fotó készült már róluk, nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk egy-egy mosolygó gyulai kacsával az online térben.
Néha egyedül, legtöbbször családostul totyognak végig az évszakokban változó gyulai korzón. Apa és anya vezeti fel a család apraját. Récéink a KRESZ-t is pontosan ismerik, meg kell jegyeznem, némely emberfiánál szabályosabban kelnek át például az úttesten. A minap az egyik Béke sugárúti gyalogos-átkelőhelyen totyogott át előttünk egyikük. Mielőtt lelépett a zebrára, még szét is nézett.
A belvárosi nonstopot is rendszeresen felkeresik. Soha nem tolakszanak, kivárják szépen a sorukat. Gyulán teljesen megszokott látvány a bolti sorban vagy a hamburgeres előtt egy kacsa.
A gyulai tőkés récék békések és barátságosak. Nem bántanak senkit. Olyannak fogadnak el bennünket, amilyenek vagyunk. Mindenben alkalmazkodnak hozzánk, illetve ennek a kisvárosnak az életéhez. Átérzik örömünket és bánatunkat. Esténként pedig álmunkat vigyázzák az Élővíz-csatorna partjáról.
Mi se bántsuk őket! Adjuk meg a récéhez méltó lakhatás jogát nekik!
Tudják ők, hogy le kell vágni a nádat, meg ritkítani kell az Élővíz-csatorna partján a növényeket, hogy annak szépsége megmaradhasson. A récék, amikor bejöttek hozzánk a szerkesztőségbe, azt kérték, hogy nagyobb odafigyeléssel vágják legközelebb a parton a növényeket, figyeljenek az ő otthonaikra és gyermekeikre is.
