MOCSÁR-PÖRJÉS JÓZSEF
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Azt is mondják, hogy a bajban nem kiabálni és sírni kell, hanem gyorsan cselekedni. Így tett néhány helyi vállalkozó is. Rögvest cselekedett: kirúgta a dolgozói felét vagy az összeset. Azok tették ezt, akiknek a legjobban ment az elmúlt húsz évben Gyulán.
Valóban nagy baj van, valóban cselekedni kell, de tényleg ezt és így? Nem gondolom. Ahogyan azt sem hiszem el, hogy ezeknek a vállalkozásoknak ne lenne két vagy három hónapra tartalékuk. Nem beszélve a kormány adó- és járulékkönnyítéseiről, amikkel pont a szolgáltatói szektort segítenék, legfőképpen a munkahelyek megmaradását. A gyulai önkormányzat pedig a maga eszközeivel helyben igyekszik segíteni a fekete napokat megélő ágazatot.
Tudok olyan gyulai családról, ahol egyik napról a másikra mindkét szülő munka nélkül maradt. Gyula kis város ahhoz, hogy az emberek ne tudják meg, kik voltak azok a „bátrak”, akik így cselekedtek akkor, amikor a közösségnek a legnagyobb szüksége lett volna rájuk.
Bajban ismerszik meg az ember. Ezeket a vállalkozókat most mindenki kiismerhette. A baj nemsokára véget ér, a járvány után a gazdaság újraindul. Nincs kétségem afelől, hogy sokkal hamarabb magához tér majd minden, mint most azt gondoljuk.
Vajon azokra, akik most cserbenhagyták a dolgozóikat, hogyan néznek majd a gyulaiak ezentúl? Természetesen sok jó példa is akad városunkban, a munkaadók többsége megértette, hogy mi a helyes cselekedet ebben a helyzetben.
