Mocsár-pörjés József
Fotó: Gyulai Hírlap
A szolgáltató általában rendesen szolgáltat, a szolgáltatást megrendelő pedig általában havonta rendesen fizet a kölcsönösen kialkudott összeg erejéig. A körülmények azonban nem minden esetben normálisak. Előfordulnak bizonyos anomáliák a legjobb rendszerekben is.
A szándékosságot, hogy valami ügyfélbosszantóan működjön, határozottan kizárnám. Minden szolgáltató igyekszik megtartani az ügyfeleit, újakat megnyerni magának, elhalászni a másikét. Például egyre gyakrabban van lehetőség áralkura a szolgáltatóval. Semmi különös nincsen abban, amikor a telefonos értékesítő felhív, hogy rábeszéljen a maradásra a hűségidő lejárata után is. Ilyenkor természetesen a pénz is szóba kerül, az alku persze nem egy kiló zöldségre megy, hanem a havidíj összegére. Kész paradicsomi helyzet, érzékeljük, hogy ügyünk intézője is viszonylag rugalmasan dönthet, így a beszélgetés végén a legtöbbünk elégedetten teszi le a telefont. A szolgáltató maradt a régi, a net gyorsabb lett, a csatornák száma meg több, és sikerült az összes HD-csatornát is belealkudni az egyébként kereken 1000 forinttal kedvezőbb havidíjba. Ez tényleg kész paradicsom: még aznap aktiválják is az új szolgáltatásokat!
Kitelik az első hónap, megérkezik az első számla, aminek a végösszege azonban változatlan. Semmi baj, előfordul az ilyen, jelzem a tévedést. Elnézést kérnek, rendszerátállás, de javítják, a következő már jó lesz. Az sem volt jó. Elröppen fél év, de a számla végösszege még mindig nem felel meg a valóságnak. Legutóbb azt mondták, ne annyit fizessek, ami a számlán van. Itt tartunk kereken nyolc hónap után: nekem kellene egy nem valós tartalmú számlát korrigálnom…, de a szolgáltatás többi része rendben van.
