mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Van az az egy dolog, amiért tuti harcra mennek a nők. Az összes olyan dolog közül, amiért harcba mennének a nők, van ez az egy, ami mellett – némi túlzással – a többi tényleg eltörpül. S ezt az egy dolgot soha nem felejtik el!
Ez az egy dolog a „Szent Grál” számukra. Pontosan tudják, hányat birtokolnak belőle, mindegyiket a legapróbb részletekig ismerik: a színét, a méretét, a tulajdonságait. Emlékeznek arra, hogy hol és mikor vették, kitől kapták. Ebből a dologból sohasem lehet elég! Használják mindenütt, beleraknak szinte mindent, simogatják, tutujgatják, bolondulásig imádják ezeket a dolgokat.
Előfordul az is, nem is ritkán, hogy ezt a féltett dolgot odaadják másoknak, például rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak, szerelmüknek, de az mindannyiszor elhangzik: „Ne felejtsd el visszahozni!”
Szóval ez a dolog tényleg fontos a nőknek, anyáknak, asszonyoknak, lányoknak és kismamáknak egyaránt. Azt eddig nem sikerült megfejtenem, hogy ez miért alakult így, hiszen voltaképpen egy olcsó dologról van szó. Tehát valami lélektan állhat e mögött, bizonyos.
Anyám uszkve három hónap elteltével jegyezte meg, csak úgy finom közbevetésként: Jocóka, ne felejtsd el visszahozni a műanyag dobozomat! Nem hittem a fülemnek, egy vacak műanyag dobozt kér számon rajtam, én már ezer éve elfelejtettem a dobozt is, a benne kapott valamit is. A szerkesztőnk, aki szintén nő, a Tupperware műanyag dobozát szokta rajtunk keresni, úgy héthavi rendszerességgel. Mindez csak néhány példa akart lenne a sok közül, mert nincs kétségem afelől, hogy minden nő szigorú számadású listát vezet a műanyagdoboz-készletéről.
