bimbó lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
A mai túlhajszolt élet láttán talán az eddigieknél is fontosabb Agatha Christie gondolata. Soha ennyi tönkrement házasságot, elhagyott feleséget nem láthattunk. A fiatalabbat, az izgalmasabbat hajszoló férfiak egy pillanat alatt leváltják a harmincas éveik közepén járó párjukat. A gyermeket nevelő, a munkahelyén is helyt álló asszonyok azonban egy idő után felemelkednek a porból, ahova férjük taszította.
Amikor gyermekem anyja meghozta a döntést, miszerint inkább eldobja a döcögő tizenhárom évünket egy másik kedvéért, azt gondoltam, a világ legrosszabb dolga történt meg velem. Aztán elkezdtem nőket falni. Hajszoltam az örömöt, amelyet ezek az érzéki teremtmények nyújtottak számomra. Nem volt hét, hogy ne rohanjak egy friss nyom után, hiszen az újjászülető exfeleségek hihetetlen kalandokat hoztak az életembe. De nem csupán a testiségről van szó, itt a lélek a lényeg.
Ezek a nők elkezdték felfedezni, hogy egy férfi lehet aranyos, kedves, jó beszélgető partner és kiváló barát is egyben. Kivirultak, újra gyönyörűnek érezték magukat, már szépnek látták magukat a tükörben. Olyan kincseket tarthattam a kezemben vagy az ágyamban, akikre életük párja már nem nézett nőként. Amikor megérezték, hogy nem veszett ki a lovagiasság, és tud valaki újra gyengéden bánni velük, boldoggá váltak, magabiztossá és odaadóvá. Mindenhol! Kettesben újra megtaláltuk a nőt és újra megtaláltuk a szenvedélyt.
Nem dicsekedni akartam, csak köszönetet akarok mondani azoknak a férjeknek, akik elhagyták ezeket a csodalényeket. Azért is mondom ezt, mert nem csak én köszönöm, ők is köszönik!
