az éjjel darvak húztak el a vén présház felett –
s hajnal óta sirok meg káromkodok
mert ez nem az a présház
mert ezek nem azok a darvak –
s ez meg micsoda csalás
ezzel a festett-Duna fölé pingált
csukottszemű teliholddal?
én utoljára még láttam a valódit
azt a bámészkodót
ott a valódi Körös felett
amikor még igazi lányok fürödtek
igazi vízben
s festetlen szívemben is igazi lányok –
hé emberek
fogjátok el azt a tolvajt
aki elszívta előlem
a telitüdejű otthoni jó levegőt
s most szemében ott zöldéi az otthoni táj
szemében ott barnul az otthoni alkony
az egyikben az otthoni fény
a másikban az otthoni árny —
idegében ott borzong
az otthoni jó
meg az otthoni fájás –
talpa alatt az otthoni gyep
feje felett az otthoni nyárfás –
az otthoni ég az otthoni kék az otthoni béke
fülében ott dudolász
a vízimalom
s anyai nagyapám dörmögése –
fogjátok el a tolvajt emberek
aki zsebrevágta az ifjúságom
s véle az otthoni hit bizodalmát
– ama parttalan tengert –
amikor még
nem szégyeltem
hogy szeretem az embert
s hogy az vagyok
hisz esténként a vacsoránál
tizenketten ültünk
mint az apostolok.
