bimbó lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
Az olimpia jelmondata szerint „citius, altius, fortius”, azaz "gyorsabban, magasabbra, bátrabban". A mostani, az ökölvívóknál alapos botrányt okozó új szabály miatt újra felmerült a kérdés, hogy kiknek? Csak az amatőr sportolóknak vagy a „hivatásos” társaiknak is?
Az olimpiai játékok során az egyik legtöbbször felmerülő félreértés az, hogy a versenyen csakis amatőr státuszban lévő sportolók indulnak. Ám, ez a kijelentés már önmagában is csalóka. Mert mit jelent az, hogy amatőr? „Az amatőr sportoló a sport szeretetéből sportol és versenyez” – szól a régi mondás. Ez csakugyan így van? Az úgynevezett peremsportoknál, mint például az íjászat, tényleg lehet találni színtiszta amatőr indulókat, ám a legtöbb sportoló már régen nem „tiszta”. Már az ókori történetben is voltak „profi” sportolók, akik pénzdíjas versenyeken vettek részt és az Olimpián győzelmükért pajzsot, gyapjú köntöst és olajág-koszorút kaptak, de előfordult, hogy pénzdíjban is részesültek. Erre utal, hogy az atléta szó görögül azt jelentette, hogy „aki díjért versenyez”.
Főleg a szovjetblokk területein volt hangsúlyos az úgynevezett ál-amatörizmus, amikor is sportállásokkal próbálták elfedni az elfedhetetlent. Azaz, a sportolók igenis pénzt kaptak a versenyeken és az edzéseken való részvételért. Éppen ezért volt annak idején komikus Papp László ökölvívó legenda letiltása a profi ökölvívásról, azzal az indokkal, hogy egy szocialista sportoló nem kereshet pénzt a sporttal. Ezzel egyidőben a profi sport üldözötté és megvetetté vált, azaz maradt.
Ám, amikor az olimpiák elérték a globalitást, a rá fordított pénz és az azt követő veszteséges rendezés megkövetelt bizonyos lépéseket. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi elnöke, Juan Antonio Samaranch ismerte fel először a probléma megoldását, és engedélyezte a hivatásos versenyzők rajthoz állását. Már az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokon is elindulhattak profi sportolók, de a nagy durranást az 1992-es amerikai kosárlabda válogatott egyetemi fiatalokról profi játékosokra való lecserélése volt. Azaz, megszülethetett a Dream Team. A nézettség és vele a finanszírozás is megugrott, és ez helyet követelt a többi profi versenyző szerepeltetésének is.
Korábban a teniszt emiatt törölték is a versenynaptárból, de Tour de France nyertesei sem indulhattak az ötkarikás játékokon. Ma már elképzelhetetlen lenne az olimpia a tenisz vagy a kosárlabda ászai nélkül. De egyre több sportágban indulhat el „nem csak a sportért versenyző” sportoló.
Záró gondolatként elég annyi, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapelve az, hogy csak a legjobb sportolók versenyezzenek az olimpián. És hogy ezek amatőrök vagy profik, az már nem kellene, hogy kérdés legyen!
